Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - IRODALOM - Bertényi Iván: Pastoreau, Michel: Traité d'héraldique. Paris, 1979 / 334–335. o.

IRODALOM 335 elvétve helyeztek a címerpajzsra. Ugyancsak igen tanulságosak és módszertani újításnak tekinthetők azok a vizsgálatok, amelyek az egyes heraldikai mázak, ill. kombinációik középkori alkalmazásának a gyakoriságát mutatják be (százalékos megoszlásban) egyrészt Franciaországon belül, másrészt egész Európában. A 10 000, ill. 12 000 címer elemzése nyomán nyert statisztikai adatsorok Nyugat-Európa tekintetében rendkívül megbízható és kitűnően használható eredményeket tartalmaznak. Ami a hazánkra vonatkozó adatokat illeti, óvatossággal kell fogadnunk őket, mert a szerző a feldolgozott címereket a XIII-XV. századi nyugat-európai címerkönyvekben fellelhető ábrákból merítette, márpedig ezek mindössze néhány magyarországi címert tartalmaznak, s-a nagy távolság miatt — többnyire ezeket sem pontosan. (E korai időszakból hazai címerkönyveink sajnos nincsenek.) A feldolgozás módszere azonban feltétlenül követésre méltó: nagyon tanulságos lenne hasonló statisztikákat készítenünk az ehhez legjobban felhasználható hazai forrásokból az eredetiben ránk maradt címereslevelekből nyert adatok felhasználásával. Nemkülönben értékesek Pastoureau azon térképei, amelyek az egyes heraldikai jellegzetességeket (így a címerképként előforduló állatábrázolásoknak, az oroszlánok előfordulásának a gyakoriságát, vagy egyes bundabőrfajták címerpajzsra vitelének százalékos megoszlását a különböző területeken) jelenítik meg jól követhető, világos ábrákon. Ugyancsak alapos ismereteket szerezhetünk a középkorban címerképként alkalmazni szokott vadállatok különböző fajtáiról, ábrázolásuk jellegzetességeiről is. A heraldikában járatlan olvasók minden címerábrázolás mögött azonnal egyértelműen és világosan interpretálható szimbolikus jelentést kutatnak, s ha a szakemberek vonakodnak eleget tenni ilyen irányú kíváncsiságuknak, azonnal készek kedvezőtlen ítéletet alkotni róluk. Bár szigorúan tudományos munkát írt, Pastoureau ismeri az átlagolvasót is: megértéssel fogadja a laikusok igényeit, de ugyanakkor igyekszik megvédeni a szakemberek tartózkodását is. A tőle megszokott filológiai alapossággal bizonyítja be jó néhány konkrét címer esetében, hogy a hozzájuk kapcsolódó mondák több száz évvel később keletkeztek. Úgy tűnik, ez az egyedül célravezető módszer arra, hogy a valóságtól elszakadó, mindent tudákosan magyarázó szimbólumkeresőket a tudományos fegyelemre intse. Emellett alapos fejezetekben foglalkozik azokkal a címerábrázolásokkal (oroszlán, sas, liliom stb.), amelyek a középkori források tanúsága szerint valóban bizonyítható szimbolikus jelentést hordoztak. Minthogy pedig a legismertebb szimbólumokhoz kötődő tudattartalmak is számos esetben változtak az idő folyamán, a szerző nem egy magyarázata kitűnően sikerült kis eszmetörténeti értekezéssé válik. Itt is és másutt is az olvasó végig érzi, hogy a címereket emberek festették - emberek számára: a címerábrázolás igen hamar több lett, mint a csatamezőn küzdő lovag felismerését lehetővé tevő jelvény. A polgárok, parasztok, mesteremberek címereit tárgyaló fejezetek elolvasása után lesz egyértelművé a könyv legfőbb erénye: Pastoureau nemcsak heraldikai kézikönyvet írt, hanem azt is bemutatta, hogy kísérték végig a címerek az emberi társadalom történetét a XII. századtól napjainkig. A nagyszerű munkát letéve megértjük, miért választotta a szerzőt, 30 éves kora előtt tagjává a világ legkiválóbb címertani kutatóit tömörítő nemzetközi Heraldikai Akadémia. Kíváncsian várjuk a kiadó által igért Pastoureau-féle pecséttani szintézis megjelenését, s reméljük, hogy a szerző - új pecséttanán kívül is — még számos magas színvonalú munkával fog megörvendeztetni minket. Bertényi Iván