Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Borsa Iván: Az Országos Levéltár épületei, 1874–1974 / 23–50. o.

30 Borsa Iván Pecz levéltáros kísérői Thallóczy, Károlyi, Óváry, Csánki, Tagányi és Döry voltak, akikkel — váltva — meglátogatta Bázel, Strassburg, Karlsruhe, Bécs, Drezda, Lipcse, Weimar és Párizs levéltári, 111. könyvtári épületeit. Terjedelmes, 1906 elején elkészült jelentésük végén 15 pontban foglalták össze szempontjaikat, amelyek közül csak néhány olyan, ami nem szerepelt Pauler 1899-es programtervében. Ezek: az adminisztrációs épület lehetőleg kevés emeletből álljon és a földszint ne tartalmazzon hivatalos helyiségeket. - A raktárépület maximum nyolc raktári emelet legyen. — A raktárszerkezet vasbetétes beton legyen, az állványok és polcok csak vasból készüljenek. — Az oklevelek részére vasládák készüljenek. — A kiállítási helyiség a raktárépületbe illesztessék.

34 Az építési bizottságot 1906. április 25-re ismét összehívták, de az ülés elhalasztása után arra többé nem került sor. Az új épületért folyt harc e szakaszának utolsó mozzanata az volt, hogy Andrássy Gyula belügyminiszter 1907. január 15-én azt kérdezte írásban Wekerle Sándor miniszterelnöktől, hogy a Szentháromság tér és a Tárnok utca sarkán levő telket igénybe veheti-e levéltári célokra. (A telekről egyébként Pecz időközben kimutatta, hogy csak 10 ezer m

3 iratanyag elhelyezésére elegendő.) Erre a kérdésre válasz egy júniusi sürgetés ellenére sem érkezett.

35 Ezzel a levéltárépítés ügyében újabb holtpont következett be. Az 1908-as év egyetlen említésre méltó eseménye az volt, hogy a képviselőház 1908. november 28-i ülésén tudomásul vette a pénzügyi bizottságnak azt a jelentését, hogy a Belügyminisztérium és elsősorban az Országos Levéltár elhelyezéséről sürgősen történjék intézkedés.

36 Intézkedésről ugyan nincs tudomásunk, de az elkövetkező mintegy másfél év alatt komoly gondot okozott a Levéltárnak, hogy az Állami Számvevőszék a Bécsi kapu téren kívánt építkezni, ehhez szüksége volt a Bécsi kapu-laktanyára és a mellette levő Stoffer-féle házra, amit időközben meg is vásárolt. A Levéltár ismét felveti a külön épület gondolatát, de az erők ekkor arra összpontosultak, hogy miként lehetne az épületben elhelyezett iratanyagot felmondás esetén elhelyezni. Számos bérházat vizsgáltak meg, a Kinizsi utcai dohányraktárt és az új országház alagsorát, ami teljesen foglalt volt. Egyik sem felelt meg a levéltári követelményeknek. Felmerült egy vasvázas barakkraktár felépítésének lehetősége is a Bécsi kapun kívül vagy a Mátyás templom mellett, de ezt a Pénzügyminisztérium költséges volta miatt nem engedélyezte. A Számvevőszék augusztusban talajfúrásokat végeztetett a teherbírás megállapítására, ami miatt a budai helytartóság iratai teljesen hozzáférhetetlenné váltak,

37 majd 1909. december 23-án alaktanya és a szomszédos ház lebontása ügyében helyszíni szemlét is tartott. Ezzel kapcsolatban Nagy Gyula főlevéltárnok csak azt szögezte le, hogy június 15. előtt semmiképpen sem tud kimenni, de a beépített tárgyakhoz (spaletták, vasajtók, állványok) ragaszkodik. A Levéltár segítségére sietett a bekövetkezett költségvetésen kívüli állapot, de ez csak néhány hónapos lélegzetvételt jelentett. 1910. május 12-én Teleszky János államtitkárnál az ügyben értekezlet volt, amely a kérdést augusztusig eltolta. Júniusban a Számvevőszék 34

OL-K 148-1907-14-166, 1906-667. 35

Döry, i. m. 409-410. - Tagányinak Thallóczyhoz intézett 1907-es leveléből tudjuk, hogy Wekerle nem volt hajlandó levéltárat építeni, a levéltárépítés „legádázabb ellensége" volt. Tómóry Márta, Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár, Levéltári Közlemények 47, (1976) 50. 36

OL-K 148-1910-14-196, 1909-920, 298/1909. OL jelentés. 37

OL-Y 1-190-1-216.