Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Moess Alfréd–M. Román Éva: Megyei és városi physicusok Magyarországon a XIX. század fordulóján / 291–310. o.

MEGYEI ÉS VÁROSI PHYSICUSOK MAGYARORSZÁGON 293 máról, származási helyéről, mobilitásáról, képesítéséről, nyelvismeretéről, fizetéséről s végül, de nem utolsósorban, feladataikról, melyek ellátására őket a megye, ül. város alkalmazta. Az iratoknak az említett időhatárok közti darabonkénti átnézése hasznos áttekintést nyújtott az iratanyag összetételéről és kezeléséről is. Az egyes évek különböző terjedelmű iratanyaga témák szerint kútfőkre oszlik. Számuk igen különböző; eleinte meghaladja a negyvenet is, később 25—30 körül stabilizálódik. A kútfőknek az a végleges rendje, amely aztán a XIX. században állandósul, 1805-ben jelentkezik először és az 1—16-ig terjedő kútfőkre vonatkozik: 1. kútfő sebészi-bábászati eszközök 2. kútfő orvosi-seb eszi ügyek 3. kútfő physicusi jelentések 4. kútfő a szegényeknek kiszolgáltatott gyógyszerek elszámolása 5. kútfő gyógyszertárak ügyei 6. kútfő kuruzslók, alorvosok 7. kútfő ásványvizek 8. kútfő temetkezés 9. kútfő csodaszerek: arcanumok 10. kútfő orvosi, sebészi állások 11. kútfő bábaügy 12. kútfő járványügy 13. kútfő vérbaj 14. kútfő veszettség 15. kútfő himlőoltás 16. kútfő skorbut A felsorolt kútfők címei nyomán nagyjából kirajzolódik a megyei, ill. városi physicus feladatköre is, amelyre a továbbiakban még részletesen visszatérünk. Az 1820-as évek elején további három kútfő illeszkedik be a végleges rendbe: 17. kútfő kórházi jelentések 18. kútfő physicusi jelentések (ilyenek azonban továbbra is találhatók a 3. kútfőben is) 19. kútfő szemészet. A magasabb sorszámú kútfők általában olyan egyedi ügyeknek voltak fenntartva, amelyekről úgy vélték, hogy nem tartoznak a nem változó tárgyi kútfők egyikébe sem. Általában megállapítható, hogy az iratoknak a kútfőkbe való beosztása tekintetében távolról sem mutatkozik következetesség. A hatalmas iratanyagnak természetszerűleg csak egy része származik azoktól az orvosoktól, akiknek a megyék és városok részéről történő alkalmazása a XVIII. sz. dereka táján megkezdődött, s akiknek első névsora Weszprémi Istvánnak a magyar orvosokat tárgyaló ismert művében maradt fenn.

10 Munkája feltételezhetően az 1780—1784 közti 10 Weszprémi István: Succinta medicorum Hungáriáé et Transylvaniae Biographia. Tomus IV. Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Ford.: Vida Tivadar Budapest, Medicina 1971.