Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÓÜGY HlVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 2 79 szolgálatba kifejezetten szegény vagy legalábbis szerény vagyonú embereket tömörít, köztük főként a hadi szolgálatból kikerült, vállalkozói típusú tisztviselőket, kik most szeretnének megvagyonosodni, ha lehetne. Az uralkodói hatalom számára ez a réteg, kellő szelekció mellett, kivált a népvédelem terén, a nemességgel szemben jó ellensúly lehetőségét vetette fel, melyen keresztül a nem nemes honoráciorság, és a polgárság fiai és több szóhoz juthatnak az országos ügyekben, támogatva az uralkodói intenciókat. A Habsburgkormányzat azonban a sóügyben ezzel a lehetőséggel nem tudott, vagy nem akart élni. így azonban az uralkodói közvetlen szolgálatnak tekintélyben szükségképpen háttérbe kellett szorulnia a municipiális, elsősorban a megyei szolgálat mögött, amely az ország alkotmányára mint bázisára támaszkodhat, még akkor is, ha ez a megyei hivataloskodás bizonyos fokig alkalomszerű, nem profésszionátus tisztségviselés. Népfelségi eszme, vagyon és tekintély azonban ezt segítik. A II. József utáni korszakban ez a már korábban is nagy fontosságú megyei hivatalnokság, úgy az igazgatási, mint a közéleti síkon hangadó hatalmi tényezővé vált, míg a közvetlen uralkodói hivatalnokság, s különösen a pénzügyigazgatásé, tengődő, háttérbe szorított, izolált, népszerűtlen réteggé lett, amelynek elkeseredése is hozzájárulhatott az uralkodói központi hatalom fokozatos gyengüléséhez. Úgy is fogalmazható, hogy a Habsburg-hatalom elhanyagolta azt az apparátust és azt a réteget, amely hatalmának egyik bázisa volt, azért, hogy ezen az áron esetleg megnyerhesse a magyar rendi erőket, amelyek pedig, a rendi népfelség jegyében, természetszerű ellenlábasai voltak. * Ez a tanulmány a „kis történelem", a mikrohistória, (petité histoire, little history) módszerének figyelembevételével készült. Kellő forráskritika mellett hatni engedni a részletadatokat, megismerni a legkisebb elemeket is, és ezek mögött keresni a lényegest, az összképet, a nagyobb történeti összefüggéseket — ez volt a cél. A „nagy" történelem nem lehet el a részletek ismerete nélkül. Társadalmi rétegek, szervezetek, intézmények története minden korban elsősorban: az emberek története. Nemcsak a „nagyoké", hanem a „kicsiké" is. Remélhető, hogy e módszerrel sikerült meglátni és megláttatni eddig kellően nem ismert, vagy kevésbé figyelembe vett tényeket is.