Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 265 gyűjtött vagyonkájuk van is, ez nagyon fragilis és könnyen elfolyik. Betegség, gyermekek taníttatása, kiházasítása, esetleg ;gy önhibájukon kívül beállott pénztári hiány vagy sóhiány - a lopások nem ritkák! - valósággal tönkreteheti a családot. A vagyon gyarapításának Magyarországon csak egy módja van, amit a felsőbbség nem ellenezhet — mint pl. a kereskedelmet vagy a tisztviselőhöz méltatlannak ítélt kézműipart - s ez a gazdálkodás, bérelt, zálogjogon bírt vagy leánynegyed útján, beházasodás révén szerzett vagy éppenséggel apáról fiúra szállóan öröklött földterületen. Akinek ilyen „oeconomicolá"-ja van, érthetően arról nem akar elmozdulni, szinte áthelyezhetetlenné válik, mert egy ilyen hivatali „tranzakció" teljes tönkremenetelt jelent a számára. Ez már magában is magyarázza, miért nem törekedett a birtokos magyar nemesség nagyon a sóügyi szolgálatra. így válik érthetővé, hogy szemben némely, még be nem gyökeresedett hivatalnokkal, aki - elsősorban gyermekei taníttatásának érdekében — egyenesen kéri az áthelyezést egy jobb, rendszerint nagyobb, iskolával bíró városba, a tisztviselők zöme kézzel-lábbal kapálódzott az áthelyezési törekvések ellen, úgy, hogy némelykor még a nyilvánvaló előlépés sem kellett ezen az áron. Bernkopf Ferenc szolnoki sótisztviselő, akit 1758-ban Nagykanizsára neveznek ki, azt kéri: ha már máshova helyezik, legalább valahova közelebb, ne olyan messzire, hogy ne legyen oly nagy kára az áthelyezésből. Huszonkét éve szolgál már, Szolnokon saját háza van, amit verejtékes munkával szerzett; két alkalommal tűzvészt is kiáltott, s így a berendezése is elégett. Ha nem helyezik oly távolra, napi imádságába foglalja a Kamara vezetőségét.

160 Bernkopf kérésének akkor nem volt eredménye, három évvel később pedig Kanizsáról Pestre került. Több eredménnyel járt Rohel Mátyás pesti sómázsamester kérése, akit Máramarosszigetre neveztek ki ellenőrré. Rohel kéri, hogy ne kelljen mennie: nem ismeri az ottani állomáson szükséges nyelveket - nyilván a rutént és a románt. Előadja, hogy ingóságainak átszállítása e távoli állomásra 150 forintba kerülne, sőt ezeket nagyobbrészt el is kellene adnia, értékükön alul, olcsón. Idegenbe kellene mennie és kárt-kárra halmoznia. Feleségének Nyitra vármegyében örökségi várománya van; innen, Pestről könnyebben odajuthat, s maga az asszony sem akar rokonaitól elszakadni és olyan távolra menni. Mióta megkapták a kegyelmes Kamara határozatát, neje folyton sír: egészségi károsodástól, a betegségeknek kitett új helyzettől fél Máramarosnak nem volt valami jó híre -, ezért azt kéri Rohel, hogy majd egy közelebbi helyen való üresedésnél léptessék elő, s mentsék fel az odameneteltől.'

6

' Tehát inkább marad Pesten mázsamester, minthogy a távoli Máramarosba menjen ellenőrnek. Kérésének helyt adtak, s mikor két évvel utóbb Pesten ürült meg a sóellenor állása, ő kapta. Sajnos, nem sokáig örülhetett neki, mert a következő évben meghalt.

162 Hautzenberger József egri ellenőrző sómázsamestert 1757 júniusában helyezték át Egerből, hol már 8 éve szolgált, a távoli Brodba ellenőrnek. Panasszal fordul ő is a Kamarához. „Keresztény szívvel reméli," hogy az ingóságok kényszerű eladásából származó kárát és útiköltségét Brodba meg fogják téríteni. Költségei nagy terhet jelentenek, mert háztartása kellékeit el kell adnia, újonnan szerzett ingóságait pedig el kell szállíttatnia Brodba. Emiatt adósságokba keveredett, na nem segítenek rajta, gyermekei koldusbotra lógnak jutni, pedig 21 éve szolgál Magyarországon különböző sóhivatalokban hűségesen.

163 ö is megígéri, hogy imádkozni fog a Kamara uraiért. Nem tudjuk, kapott e költségmegtérítést, de elfoglalta a brodi állást, ámde utóbb 1761-ben, amikor már ötödik éve működött Brodon, egy másik kérvényében panaszolja, hogy a többszöri áthelyezések során - Brod már a hetedik állomás volt, ahol szolgált - milyen sok kár érte, s milyen sokat szenvedett hosszú pályáján, fagytól, latroktól, háborútól, pestistől, betegségektől, és hogy gazdaságát is milyen kár érte. Pályáját végül sem Brodon, hanem utóbb Eszéken fejezte be úgy, hogy még ez az áthelyezés 16 ° Uo., 1758 - 342. és a Calendarium Jaurinense vonatkozó évfolyamai. 16

' Uo., Litt, ad Cam. (E 41) 1757 - 252. 162

OL Magy. Kam. Lt., Benignae Resolutiones (E 21) 1761. aug. 26. (A másolati könyvben: Tom. 91. 295-3.) ésCal. Jaur. 16 3 OL Magy. Kam. Lt., Litt, ad Cam. (E 41) 1757 - 247.