Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

A SÓÜGY HIVATALNOKSÁGA MAGYARORSZÁGON 257 fiatalság, ahol az együttes fellépés sikerének reménye adva volt: Pozsonyban, a Kamara járulnokai közt, akik, ha már egyszer felvették őket, tudták magukról, hogy ők a jövő hivatalnoksága, belőlük még tán tanácsos is lehet, és ez erősítette öntudatukat. Követeléseik rendszerint sikerrel is jártak. Feletteseik ismerték helyzetüket, amit megkönnyített az is, hogy gyakran vérségi szálak is összefűzték őket, így a vezetőség azon volt, hogy igényeiket a lehetőséghez mérten kielégítse. • • Az áringadozás hatásai Nem szabad megfeledkezni egy olyan tényezőről sem, amely a fix fizetésből élő hivatalnokokat különösen súlyosan érintette, s ez az árak, különösen az élelmiszerárak időnkénti emelkedése volt. A fizetéseket ugyanis békeidőszakban állapították meg, s már ekkor is nagyon nehéz volt a megélhetés.

119 1720-hoz képest, amikor nagyarányú fizetésrendezés volt, már 1741 is az áremelkedés korszaka, de az 1756-ban megindult hétéves háborúval az árak és a fizetések közti aránytalanság nagyon megnőtt. A drágaság „caristia" elleni panaszok már 1740-ben is megfogalmazódnak a Kamara központjának tisztviselői részéről,

120 de különösen gyakorivá a hétéves háború idején válnak. Ekkorra a régi fizetések teljesen devalválódtak, s azok a hivatalnokok, akiknek nincs módjuk arra, hogy saját kis — bérelt vagy vásárolt — gazdaságból fedezzék szükségleteiket, hanem a piacon szerzik be azt, egészen nehéz helyzetbe kerülnek. A drágaságra kérvényeikben sokszor panaszkodnak a sótisztviselők is. Hanowsky János András Puchón éppúgy panaszkodik,

1 2

' mint Seidi Mátyás mohácsi sómázsaszolga;

1 2 2 Scheubner János Miklós máramarosszigeti sóperceptor még 1758-ban is emlegeti az 1741. és 1742. évi „noch nie erhörte Theürung"-ot, melyet annak idején kis fizetéssel kellett kiállnia.

123 Ottermayer János Ferenc pesti sóperceptor is emlegeti, hogy ma - 1758-ban - igen drága az élet. Pedig neki 600 forint a fizetése a fontos pesti állomáson és csak a császárnétői közvetlenül remélheti, akihez kérvényét intézi, hogy annyit kapjon, mint az ugyancsak nagyon régóta szolgáló szegedi sóperceptor, kinek 800 forint fizetése és 150 forint segélye van.

1 24 Némelyek a helyi körülményekre hivatkoznak, amikor fizetésemelést kérnek a drágulás miatt. Wittmann József, makói sódistractor azt írja, hogy Makón mindent megdrágítanak a helybeli és az idegen zsidók. Különösen drága a fa itt, és nem is kapható. Fél fizetése elmegy a téli tűzifára.

12S Ez igen sok, különösen, ha meggondoljuk, hogy Wittmann nem tartozik a legkisebb fizetésűek közé, hiszen 300 forintja van évente; de még 100 forintot és főleg 15 köböl fát kér. Deési János nagyváradi mázsaszolga arról panaszkodik, hogy Nagyvárad igen drága város. Ugyanezt említi Dodell András Komáromból is.

126 Tokajról Baldermann János József perceptor pedig így ír: „in diesem mehr theueren als wohlfeüen Orth mir die notwendigsten verschaffe, wo so dann ohne habenden Würthschafft von der Besoldung einiges geld zu erspahren lI9

OL Magy. Kam. Lt., Protocollum generale resolutionum seu index generalis (E 21): (Benignae Resolutüones másolati könyveire utal.) Liber Resolutionum, Liber 24, fol. 37. 12 °OL Magy. Kam. Lit., Litt, ad Cam. (E 41) 1740 - 171. 121

Uo., 1758 -778. 122

Uo., 1758-554. 123

Uo., 1758-758. 124

Uo., 1758-615. 125

Uo., 1757-639. 1 26 Uo., 1758 - 176. (Deési) és 1761 - 9. (Dodell). 7 Levéltári Közlemények 1979/2