Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Fallenbüchl Zoltán: A sóügy hivatalnoksága Magyarországon a XVIII. században / 225–290. o.

226 FALLENBÜCHL ZOLTÁN Az előzmények A XVII. század elején Magyarországon még kevés sóhivatalnok nevét ismerjük. Mivel ebben az időszakban az országot részben gmundeni főzött sóval látják el, ennek szállítása a Dunán történik. Pozsonyban Schöfl (vagy Schröffl?) Félix neve ismeretes 1603-ból, majd Bakics Mátyásé 1607 és 1623 közt, akinek utóda 1623-ban Stockerauból kerül ide, Feldner Jakab. 1621-ben Wening Frigyes komáromi és Westennayer győri sóelosztók megöletéséről van adat, kik magyar ruházatban utaztak Bécsbe.

5 Pozsonyban, Komáromban, Győrött tehát sóelosztó állomások voltak. Az 1622. évi 68. törvénycikkből azonban az derül ki, hogy akkor a sóbehozatal meglehetősen szabad volt; a sószállítók jogait védte utóbb az 1655. évi 109. törvénycikk is.

6 A rendek a szabad sóforgalmazás hívei voltak ami természetesen nem kedvezett egy nagyobb sóhivatali hálózat kialakulásának. A század második felében, a királyi abszolutizmus tendenciájának erősödésével természetszerűleg megnőtt az uralkodói igény a sómonopólium hozta jövedelemre is. Magyarországnak, mint jelesen marhatenyésztő országnak a sóigénye különösen nagy volt, s ezt a fiskus nem hagyhatta figyelmen kívül. Ezért a Soós-család sóvári sófőző-üzeme hallstatti sóhivatali filiálévá alakult át. Szórványos magyar magánkezdemények azért nem szűntek meg. így például II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia, 1667-ben még kéri, hogy a Szepesi Kamara járjon közbe a Pozsonyi Kamaránál: eszközöljék ki számára Bécsben az engedélyt, hogy munkácsi birtokán sóbányát nyithasson. „Ugy gondollyuk — írja Borsiban 1667.szept. 18-án kelt levelében — hogy jószágunkba sóó Bányát találhatunk és fölis építhettyük sok kölcségunkel mellynek ell költésébül mind eö Fölségének hasznára s mind Magiar országhbeliek könnyebségére s mind magunk jöwedelmére való dolgot warhatunk kérjük böcsülettel K[e]g[ye]lm[e]teket hogy a' Posoni Kamara ezen dolgrul informatiot fogh Kglmetektül kérni, ne késleltesse, had légien kívánatos Resolutioja Bécsbe léwő Agensünk[ne]k Kglmk ebbőli jo akarattyát . . . mégis Talállyuk. Éltesse Isten kglmteket szerencsés jó eghésséghben sokaigh. Dat[um] in Castro N[ost]ro Borsiense . . . V[est]rar[um] Domina[ti]onum Affectionata Sofia Batori."

7 Die Ämterkäuflichkeit im Ancien Régime. Berlin 1938. 267-269. o.) A kaució a sóügyben az ausztriai Salzkammergutban a XVII. század elején ugyancsak szokásban volt. (L. Schraml, C: Das oberösterreichische Salinenwesen . .. Wien 1932. 88. o. *Srbik, Heinrich v.: Studien zur Geschichte des österr. Salzwesens. Innsbruck 1917. 156-157. o. és Schraml, i. m. 86, 103. o. 5 Takáts Sándor: A dunai hajózás a XVI. és XVII. században. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle (továbbiakban:MGtSz) 1900. 296-304. o. 6 Magyar Törvénytár. 1608-1657. évi törvényczikkek. Bp. 1900. 7

Országos Levéltár (továbbiakban: OL), Szepesi Kamara, Számvevó'ségi Iratok (E 705) IV. (Vegyes). 9. csomó, 2. tétel. Só, 1667-1735.