Levéltári Közlemények, 50. (1979)

Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Bélay Vilmos: Referens-szolgálat a Magyar Országos Levéltárban, 1875–1944 / 187–200. o.

REFERENS-SZOLGÁLAT A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN 195 nemesség-igazolási kérelmek felülvizsgálatával kellett foglalkoznia, családfákat összeállítani, ügyfelekkel tárgyalni, holott kiváló tudásukat ennél sokkalta értelmesebb és hasznosabb dolgokra használhatták volna. Megjegyezzük még, hogy - főleg 1920 és 1944 között — néhány esetben nem nemes családok nevének problémájával is megkeresték a minisztériumok az Országos Levéltárat. Ilyenek voltak a névváltoztatási (névmagyarosítási) ügyek, amikor pl. olyan kérdésben kellett a Levéltárnak véleményt nyilvánítania, amely tulajdonképp a nyelvtudomány körébe tartozik. Egy példa: a Vitézi Szék által a nem magyar hangzású családnevet viselő vitézi várományosok számára ajánlott családnév-gyűjtemény véleményezése.

24 Kétségtelen, hogy a nem nemes családok ügyeinek elbírálása összehasonlíthatatlanul kisebb feladatot rótt a Levéltárra, mint a nemesség-igazolási ügyek véleményezése. Ezért itt többet nem is szólunk erről a kérdésről. Csak egyetlen olyan családtörténeti vonatkozású referensi munkáról, amely az ún. zsidótörvények korszakában jelentkezett új feladatként Magyarország valamennyi levéltára, elsősorban az Országos Levéltár számára. E családtörténeti kutatómunkának nem a „leszármazási gőg" volt a mozgatója, hanem sok százezernyi állampolgárnak kényszerű védekezése a velük egyre mostohábban bánó államapparátussal szemben.

2 s A zsidótörvények, illetve azok végrehajtása előnyösebb helyzetet biztosított azoknak a zsidó származású magyar állampolgároknak, akik be tudták bizonyítani, hogy őseik nemzedékek óta Magyarország területén éltek. így egyszerre megnőtt az érdeklődés a feudális kori zsidó-összeírások iránt, a levéltárak kutatótermeit nagy számban kezdték látogatni zsidó származású személyek vagy megbízottaik (ügyvédek, genealógusok stb.). Ők már nem hiúságból foglalkoztak őseik történetével, hanem hogy a számukra egyre nyomasztóbbá váló helyzetben segíteni tudjanak magukon és családjukon. A referens-szolgálat történetéről szóló fejezetben azért kell megemlékeznünk erről az új kutatási ágról, mert a feudális kori anyagot őrző osztályok referenseinek ezzel is megnőtt a munkájuk, számos megkeresésre kellett választ adniuk. A Magyar Izraeliták Pártfogó Irodájának megrendelésére 1942-ben filmre vették az 1848. évi zsidó összeírás anyagát. Az Iroda megbízásából Szimonidesz Lajos, evangélikus esperes és Ligeti Katalin dolgozott az anyag filmezésének előkészítésén, a Levéltár részérőlKaposy János főlevéltáros vezette a tárgyalást.

26 b) Egyéb tárgyú referencia 1944 előtt fontos ága volt a referens-szolgálatnak a megyei, városi és községi címerek, pecsétek ügyében való tájékoztatás, vitás esetekben állásfoglalás. A megyék, községek vagy — néhány esetben erre is volt példa - más jogi személyek címereinek ügyével ugyanazok a referensek foglalkoztak, akik a családi címerekkel. Ez természetes, hiszen ezek a levéltári referensek voltak akkor az ország legjobb heraldikai szakemberei. Munkájuk megkönnyítése érdekében elkészítették a megyék, városok és községek címereit tartalmazó iratok cédulakatalógusát. Amint a három nem nagy terjedelmű 24 OL Ált. far. 1-1105-1930. Előadó: Pálfy Ilona. 2 5 L. Karsai Elek: Vádirat a nácizmus ellen, I—II. k. Budapest, 1959 passim. 26

OLÁlt.ir. 1-1465-1942.