Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 1. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár kiadványkészítő tevékenységének száz éve, 1874–1974 / 3–21. o.
Az Országos Levéltár kiadványkészitő tevékenységének száz éve 1874-1974 19 Az Országos Levéltár kiadványaiként 1875-1944 között megjelent kötetek, illetőleg füzetek száma Levéltárigazgatás 3 füzet Levéltári segédletek 1 kötet, 11 füzet Történeti forrástudományok 2 kötet Hatóság- és hivataltörténet 1 kötet Katalógusok 2 füzet Folyóirat 18 kötet összesen 22 kötet, 16 füzet. 112 kötet 9 kötet, 41 füzet 3 kötet 6 füzet 31 kötet 15 kötet 5 kötet 3 kötet 5 füzet 44 kötet 222 kötet, 52 füzet. Az Országos Levéltár és a Levéltárak Országos Központja (illetőleg jogutódai) által 1945-1974 között kiadott kötetek és füzetek száma Levéltári segédletek Levéltár tan Egyéb forrástudományok Levéltártörténet Forrásközlés Történeti statisztika Hatóság- és hivataltörténet Helytörténet Katalógusok Folyóiratok összesen Mindezek mellett meglepőnek tűnhet, hogy olyan szubjektív tényezők, amelyek 1936 táján gátlóan hatottak a levéltári irodalom művelésére, a szocialista átalakulás során is mutatkoztak s máig sem tűntek el teljesen. 35 Ennek magyarázata részben az itt tárgyalt időszak levéltári személyzeti viszonyaiban s az egyetemi levéltáros képzés kezdeti egyoldalúságában, a szakmai profil és tudat kialakulásának máig is meglévő nehézségeiben rejlik. Úgy véljük azonban, hogy szocialista levéltárügyünk sikerrel túljut e nehézségeken s az új levéltáros generáció — elődei munkáját folytatva — a szakma szeretetétől áthatva munkálkodik majd az előtte álló levéltári feladatok megoldásán. Az Országos Levéltárnak a felszabadulás után lefektetett kiadványkészítő programja 1974-ig nem valósult meg teljesen, s azóta sincs befejezve. E program különben sem lezárt. Mindig újabb segédlettípusok, újabb forráskiadványok készülnek, a levéltártudománynak mind újabb és újabb kérdései merülnek fel. A levéltári kiadványkészítésre is érvényes az a megállapítás, ami a levéltári munkára általában: ennek a munkának soha sincsen vége. 3S Ember Győzó' fentidézett munkájában (174. 1.) szól egy „történészi" és egy közművelődési irányzatról, amelyek képviseló'i a levéltári kiadványkészítés kereteit a levéltár alaprendeltetésének figyelmen kívül hagyásával kívánnák kiterjeszteni. Ezzel szemben megállapítja (s e megállapításával egyet kell értenünk): „Kiadványok készítése nem fó' célja, nem rendeltetése a levéltári intézményeknek, hanem eszköze - egyik leghatásosabb eszköze - arra irányuló tevékenységüknek, hogy . . rendeltetésüknek eleget tudjanak tenni." 2*
