Levéltári Közlemények, 50. (1979)
Levéltári Közlemények, 50. (1979) 2. - Bélay Vilmos: Referens-szolgálat a Magyar Országos Levéltárban, 1875–1944 / 187–200. o.
REFERENS-SZOLGÁLAT A MAGYAR ORSZÁGOS LEVÉLTÁRBAN 191 Egy 1942-ben kelt szabályozás pontosan előírja, hogy miképp kell eljárni olyan esetekben, ha a családnak nem áll rendelkezésére a címeres nemeslevél, és ha az Országos Levéltárban őrzött Királyi Könyvek (A 57. Libri regii) sem tartalmazzák a család címerét. 15 A szabályozás szerint feltétlenül kell a nemesség-igazoláshoz megbízható leszármazási tábla (közkeletű nevén: családfa), amelyet az anyakönyvi bejegyzések alapján készítettek. Ki kell mutatni a folyamodónak, hogy a táblázaton szereplő valamely ősét az arra illetékes hatóság (vármegye) „elismerte nemesnek s erről neki szabályszerű nemesi bizonyságlevelet adott ki, amely egyrészt utal a család nemességének gyökerére, másrészt magába foglalja az illető elődnek a nemességszerző őstől való származása rendjét". A nemesi előnevet illetően megállapítja a Levéltár, hogy az lehet adományozott, vagy lehet jogszerző használat útján szerzett. Ha a címeres nemeslevélben benne van az előnév is (a XIX—XX. századi nemeslevelekbe belefoglalják), akkor a belügyminiszter minden nehézség nélkül igazolhatja a családnak az illető előnévhez való jogát. Ha azonban nincsen szó az oklevélben nemesi előnévről (a XVIII. század végéig ez a gyakoribb), akkor a folyamodónak igazolnia kell, hogy őseinek 1848 előtt abban a helységben birtoka volt, vagy legalább azt, hogy 1848 előtt valamely őse ezt az előnevet használta (elég egyetlen aláírás is bizonyítékként). A címert illetőleg a következőket szögezi le a szabályzat: ha nem áll rendelkezésre a címereslevél, akkor a család régi pecsétnyomója, címerrel ékesített edénye, esetleg valamely ős sírkövéről készült fényképpel vagy valamely igazolt ős aláírása mellett látható címerpecsét-lenyomattal megkönnyítheti a címer viselési jogának elismerését. 16 Fenti szabályozás 1942-ben, tehát a nemesség-igazolások végleges megszűnte előtt mindössze három évvel kelt. Bár nem áll rendelkezésünkre ugyanezen tárgyban a korábbi évtizedekben készült szabályozás, kétségtelennek látszik, hogy ez az 1942. évi szabályozás nem tartalmaz újabb elemeket, hanem az évtizedek óta követett gyakorlatot foglalja össze. A nemesség igazolását a belügyminisztertől kellett kérni. A miniszter minden esetben kikérte a Levéltár szakvéleményét és annak ismeretében döntött a család nemességének igazolása vagy a kérés elutasítása ügyében. A Levéltár egyik tudományos dolgozója, dr. Gerő József összeállította és nyomtatásban közzétette az igazolt nemesek jegyzékét az 1867—1937. évek vonatkozásában. 17 Ugyanő összeállította és közzétette az 1867—1918 közt nemességre emelt családok jegyzékét a Király Személye Körüli Minisztérium által vezetett Királyi Könyvek (K 19.) alapján. 18 Fenti, nyomtatásban is közzétett segédleteken kívül rendelkezett és rendelkezik ma is a Levéltár az egyes magyarországi családok nemességét bizonyító adatokat rögzítő cédulakatalógussal is. 1S A Királyi Könyvekbe az 1740-es évektől kezdve általában be van festve a családi címer. A korábbi bejegyzésekben csak a címer szóbeli leírása olvasható, képes ábrázolás nincs. 16 OL Ált. ir. 1-800-1942. 1 7 A m. kir. Belügyminiszter által igazolt nemesek, 1867-1937. Budapest, 1938. 18 A Királyi Könyvek, Budapest, 1940. Gerő József mindkét könyve igen nagy segítséget nyújt ma is a családtörténeti ügyekben tájékoztatást adó referenseknek.
