Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.
A vízügyi szakigazgatás kezdetei (1772-1788} 9 3 Száva között, mielőtt az utóbbi elérné a boszniai határt. így a törökök a hajórakományokat nem veszélyeztetnék. Majláth javaslatát a helytartótanács is támogatta. 56 1780-ban a Száva és Kulpa folyókon hajózó kereskedők fordultak a királynőhöz, hogy javítson az állapotokon. A folyók partjain helyenként magas homok van, a vontatóutak újra tele vannak fákkal és kövekkel. Nincs rendes folyómeder, kisvízkor egyáltalán nem lehet hajózni. Igen sok gyümölcsöt szállítanak, ami teljesen megromlik, ha sokáig vesztegelnek. 57 1782-ben a Duna Bács megyei szakaszán panaszkodtak a hajóskapitányok, hogy helyzetük tűrhetetlen. 58 Az 1772-1781 közötti vízszabályozási munkák zöme a Dunán, Száván és a Kulpán történt. 1774-ben ugyan készültek térképek a Felső-Tisza vidékéről, azonban érdemi intézkedésekre nem került sor. Orczy Lőrinc, Abaúj megye főispánja kérte a kamarát, hogy a Felső-Tisza, Bodrog, Ung, Latorca folyókat rendezzék. Javasolta, hogy hozzanak létre bizottságot, küldjenek ki mérnököket a területre. Véleménye szerint megfelelő medertisztítással a Tiszát is hajózhatóvá lehetne tenni, a legfőbb eredmény azonban az lenne, hogy óriási területek válnának termőfölddé. A kancellária 1782. május 24-én tárgyalta meg a kérdést. Elismerték Orczy kérésének jogosságát, ami feltétlenül fontos volt a környező területek számára, azonban nem tulajdonítottak neki országos jelentősget. A kérdéses országrészen nem volt különösebben értékes termék, amit vízen szállíthattak volna, az egész Tisza víziúttá változtatása akkoriban még technikailag megoldhatatlan volt. Túl sok kiadást igényelt volna a folyók rendezése a várható haszonhoz képest. 5 9 Az Abaúj megyeihez hasonló kérés érkezett Torontálból is. A Tisza és a Maros folyók gyakran kiöntötték és itt mezőgazdasági szempontból értékes területeket borítottak el. A megye közönsége kérte, hogy a két folyót tisztítsák ki, a partokat erősítsék meg, a Marost és a Tisza alsó szakaszát tegyék hajózhatóvá. Azt állították, hogy a megye mindent megtett a kérdés rendezése érdekében, azonban a házipénztárból ezeket a költségeket már nem lehet fedezni. Csak az állam segítségére számíthatnak. Kérték, hogy adjanak nekik pénzt a munkához, és a folyószabályozás céljaira rendelkezésre álló összeget ne csak a Szávára és a Kulpára fordítsák. A kancellária érdemben nem tudott foglalkozni a kérdéssel. Itt is túl soknak tartották az áldozatot az eredményekhez képest. 60 Walcher kamarai szolgálatba kerülve is mindent megtett azért, hogy a szabályozási munkát előrevigye. Lényegesen kevesebbet tudott elérni, mint az előző években. Sem a személyzet, sem az anyagi támogatás nem volt elegendő. 1782-ben kérte, hogy Heppe Szaniszlót helyettesként osszák be mellé, mert egyedül nem bírja a munkát. Kívánságát a kancellária teljesítette. 61 A szabályozási munka legerőteljesebben a Mosoni-Dunánál folyt. A folyószakasz hajózhatóvá tételéről már korábban tervek készültek, és megkezdődött a térképezés is. A Hajózási Igazgatóság felszámolása a munkát természetesen egy időre megakasztotta, de Mosón megye segítségével sikerült azt újjászervezni. 62 56 OL A 39. 1780:2056. 57 Uo. 1780:2678. s8 Uo. 1782: 1332. 5, Uo. 1782:2592,3210,3671. 60 Uo. 1782: 6431, 8722; 1783:2963. 6 'Uo. 1782:2568, 3558, 4369. Ember Győző i. m. 347. 6í Uo. 1782:1813, 2806, 3211, 6596, 8853.
