Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Dóka Klára: A vízügyi szakigazgatás kezdetei, 1772–1788 / 81–100. o.
A vízügyi szakigazgatás kezdetei (1772-1788) 87 A vízügyi tevékenység szempontjából az alapszabályok első fejezetei érdemelnek figyelmet. Az első divisiónak szóló utasítás fő feladatként jelölte meg a térképek készítését. A hajózás fő akadályainak a malmokat tartotta. A Száva és a Kulpa kérdéses szakaszán 149 malom működött. A malmok megjelenése kapcsolatos volt a gabonatermelés fellendülésével. A folyók partjára telepedett lakosság igyekezett kihasználni a víz energiáját, mintsem törődve azzal, hogy a helytelenül megépített malomgátak elősegítették a meder feliszapolódását, akadályozták az árvizek szabad lefolyását. A víz felhasználására törekvő lakosság maga is nehezítette a víz elleni küzdelmet. Az alapszabályok szerkesztői az árvizeket szintén a hajózás akadályainak tekintették. A parton védművek nem épültek, a gyakori elöntés járhatatlanná tette a vontatóutakat. A falvak lakosságát és a vetéseket úgy kívánták megmenteni, hogy a lakosokat egyszerűen áttelepítik, a szántóföldeket felszámolják, és a partokat a víznek jól ellenálló ártéri erdőkkel ültetik be. 26 A partok és a meder tisztítása szerepelt az alapszabályokban, de a védművek építését a közlekedéscentrikus vízügyi politika teljesen elhanyagolta. A folyómedrek szabályozásánál már sokkal tovább mentek. Tervezték a kanyarulatok átvágását, egyes helyeken sarkantyúkkal kívánták összeszűkíteni a medret. A divisiót vezető mérnök feladata volt, hogy a munkára felügyeljen, adjon segítséget a hajósoknak. Évenként be kellett számolni a munkáról és a költségekről az udvarnak. Az egyes részletterveket a beosztott mérnökök készítették, akik azt évente bemutatták a divisió vezetőjének. Napi ügyekben a munkához a helyi törvényhatóságok adtak segítséget. Az anyagi fedezetet közvetlenül az udvari kamara kívánta biztosítani. Az önálló sópénztár ügye egyelőre még nem valósult meg. A költségvetés jóváhagyása után az udvar két részletben utalta ki az évi munkához szükséges összeget, és azt a helyi törvényhatóságnál vagy az építkezés közelében lévő pénztárban (vám-, sópénztárban, adóhivatalban) helyezték el. Az alapszabály foglalkozott egyéb - a vízügyi szakigazgatás területén kívüli — kérdésekkel is. Ilyen volt pl. a hajózási törvény. Az volt a vélemény, hogy a divisió még nincs abban a helyzetben, hogy a törvény létrejöjjön. Előbb a divisió személyzetének is tanulmányozni kell a hajózási viszonyokat, az érdekelt államok alkotmányát ahhoz, hogy a törvény létrejöjjön. A vontatóerő biztosítására továbbra is az volt az álláspontjuk, hogy azt robottal kell megoldani. A második (dunai) divisió hatásköre a Zimony-Pozsony, ül. a Pozsony— Engelhardtzell közötti folyószakaszokra terjedt ki. A mellékfolyók közül a Morvának, Tiszának, Marosnak, Drávának tulajdonítottak jelentőséget. 27 Az alapszabályok részletesen meghatározták a divisió fő feladatai. Az első teendő az volt, hogy Temesvár és Zimony között — a Bega folyón — hajózható csatornát építsenek. Ez a Tisza menti mocsarak lecsapolását is szolgálta volna. Bács megyében, Baja mellett gyakran volt árvíz. Itt nem lehetett kikötni, pedig raktár is épült a hajósok céljára a parton. Az alapszabály előírta a divisió személyzetének, hogy a gyakori elöntés következtében elmocsarasodott területet — patakmeder kimélyítésével - csapolják le. Kalocsától nem messze gát épült, amely akadályozta a víz szabad lefolyását. Ezt kérték eltávolítani, mivel gyakran árvizet okozott és akadályozta a közlekedést. A Duna egyik legnehezebben hajózható szakasza 26 Uo. 1772:4163. J7 Uo. 1773:1688.
