Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
78 Kubinyi András iroda jött létre és ez ellenőrizte az alárendelt hivatalokat. Új-pénzt vertek, amelyet közel 50 éven keresztül azonos pénzlábon adtak ki, A reform következtében a király rendes bevételei emelkedtek és rendszeresebben folytak be. Ezekhez járultak a török veszéllyel indokolt és a rendek jóváhagyásával született rendkívüli adók. 94 így vált lehetővé az állandó hadsereg alapítása, amellyel akaratát a király belpolitikailag is keresztül tudta vinni. Mátyás politikájának értékelésénél a főpapok és főurak tényleges hatalmát is számításba kell venni. Sajnos itt csak becslésekre támaszkodhatunk. A legvalószínűbb becslés szerint a városok és mezővárosok 37—40%-a és a falvak 25-30%-a a bárók kezében volt. 96 Ehhez számítandók azoknak a nemeseknek a birtokai, akik familiárisként állottak a nagy feudáüs urak szolgálatában. 9 7 Ezért nem hiszem, hogy túlzás lenne azt állítani, hogy a magyarországi földbirtoknak legalább a felét mindössze kb. 50 nagybirtokos család ellenőrizte. Ehhez hozzá kell azonban számítani még az egyházi birtokot is. Erről csak egyetlen becslés áll rendelkezésünkre, amely szerint valamennyi helység 12%-a engedelmeskedett egyházi földesúrnak. 9 8 A főpapok és bárók nélkül, illetőleg ezek ellenére tehát nyilvánvalóan nehéz lett volna a kormányzás. Úgy látszik Mátyás ezért nem vállalkozott arra, hogy tanácsát a nagyurak ellenében rendi tanáccsá alakítsa át. A századközép rendi mozgalmai elültek. Kormányzati reformmal, adományozási politikájával és a rendszeresen összehívott országgyűlésekkel azonban a nagy feudális urakat eléggé semlegesíteni tudta. Az alávetett osztályok osztályharca 99 és a török támadás veszélye a század közepén a feudális urak előtt is világossá tette, hogy szükség van erős királyi hatalomra. 10 ° A király tehát a nagyurakból álló tanács jogait 94 Kubinyi, A kincstartói hivatal i. m. - Uő, A kincstári személyzet i. m. 25-49. - Uő, A királyi kincstartók oklevéladó működése Mátyástól Mohácsig, Levéltári Közlemények 28 (1958) 35-60. 95 Ráz só Gyula, Mátyás zsoldosseregének hadművészetéről, Hadtörténelmi Közlemények Új folyam, 5 (1958) 117-147. - Uő, Hunyadi Mátyás török politikája, uo. 22 (1975) 305-345. Elekes, A középkori magyar állam i. m. 219-220. 96 Molnár Erik, A magyar társadalom története az Árpádkortól Mohácsig, Bp. 1949, 264, azt állítja, hogy 1440 körül 60 báró 8600, (azaz az összes 40%-át) helységet birtokolt. - Engel a leghatalmasabb bárók birtokstatisztikáját készítette el. 1490-ben 36 báró 179 várat, 89 kastélyt, 310 várost és mezővárost, 5013 falvat birtokolt. (/. m. 305.) - A XV. század végén 800-850 mezővárossal számolnak - a szabad királyi városok nélkül - vö. Bácskai Vera, Magyar mezővárosok a XV. században, Bp., 1965, 14. - ugyanakkor a falvak számát 18-19 000-re becsülik, Szabó István, A falurendszer kialakulása Magyarországon, X-XV. század, Bp., 1966, 79. "Vö. Szekfű Gyula, Serviensek és familiárisok, Bp. 1912. - A Mátyástól boszniai királlyá tett Újlaki Miklós (Bosznia királya 1471 - koronázva 1472 - 1477, András Kubinyi, Die Frage des Bosnischen Königtums von Nikolaus TJjlaky, Studia Slavica 4 (1958) 376-382) 17 várat,9 kastélyt és 9 mezővárost birtokolt. Familiárisai birtokában viszont 8 várat, 10 kastélyt és 15 mezővárost találunk. (Persze csak „familiája" legfelsőbb rétegét számítva.) Újlaki hatalmi befolyása tehát éppen kétszerese volt saját birtokainak. Kubinyi András, A kaposújvári uradalom és a Somogy-megyei familiárisok szerepe Újlaki Miklós birtokpolitikájában. Adatok a XV. századi feudális nagybirtok hatalmi politikájához, Somogy megye múltjából. Levéltári Évkönyv. 4 (1973) 19. 9& Hóman Bálint-Szekfű Gyula, Magyar történet, II. k. 2 Bp., 1936, 297. "Vö. Elekes Lajos, Osztályharc és rendi ellentétek a Mohács előtti Magyarországon, A MTA Filozófiai és Történettudományi Osztályának Közleményei 15 (1966), 165-185. 1 00 Elekes, A középkori magyar állam i. m. 201-265.
