Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
74 Kubinyi András koronát III. Frigyestől nem váltotta vissza és így meg se koronáztatta magát, 64 csak kevés lehetősége volt a tanács reformálására. 65 Minden jel szerint a koronázáskor a király és a rendek között kompromisszum jött létre. Az uralkodó dekrétumában megerősítette az ország szabadságait, tekintettel volt a középnemesség, sőt a városok érdekeire is, de bizonyos mértékben a királyi tanács jogait is megerősítette, hiszen a király a prelátusok és a bárók tanácsa nélkül nem ítélhetett el senkit hűtlenség címén. 66 A jelek szerint a rendek sem törekedtek 1464-ben tanácsi reformra. Mátyás számára is talán egyszerűbb volt kevés főpappal és főúrral tárgyalni, mint a rendek képviselőivel. Egyrészt módja volt neki megfelelő püspökök kinevezésére, 6 7 másrészt arra, hogy adományokkal egy hozzákötődő új arisztokráciát hozzon létre. 68 És valóban, a bárók között a király rokonai, valamint atyjának és saját magának familiárisai játszották a vezetőszerepet. 69 (Az már más lapra tartozik, hogy a király halála után ez az új arisztokrácia legnagyobb részben fiával szemben foglalt állást.) Megkönnyítette a király helyzetét, hogy a kb. 18 főpapból és 50 főúrból álló tanács valamennyi tagja szinte sohasem ült össze. Mátyás uralkodása alatt a jelenlevő tanácsosok megállapítható legmagasabb száma tizenkét főpap és harminchat bárót mutat ki, de többnyire sokkal kisebb számok fordulnak elő. 70 Átlagban öt püspök és kilenc főúr vett részt a tanács ülésein, ami lényegében Schiller Bódog egykori megállapítását igazolja: ő tágabb és szűkebb tanácsot különböztetett meg egymástól. Ezek a jelenlevő, lényegében a szűkebb tanácsot képező nagyurak minden különösebb meghatalmazás nélkül is teljes joggal képviselhették a távollevőket. Ezt nagyon világosan mutatja egy 1493-ból származó oklevél: „nobis ut consiliariis et ut prelatis et baronibus absentesque dominos prelatos et barones totius regni Maiestatis sue fideles representantibus". Ekkor hat püspök és öt báró 64 L. fenn, 5. j. — Jellemző Vitéz rendi gondolkozására, hogy tanácsára a király a tárgyalási cikkelyeket a köznemességnek be akarta mutatni. Mályusz, A magyar társadalom i. m. 367. - Azt írta Mátyás: „articulos .,. . firmare, aut infirmare, prout ab eo (Vitéz!) percepimus, non est Nostrum, cum non personam Nostram, ut dicunt, sed totius Regni Universitatem concernant." Kovachich, Vestigia i. m. 366-367, - L. azonban mí%Nehring j. m. 18-21. 6 5 Külső és belső ellenségekkel harcolt, vö. Elekes, A középkori magyar állam i. m. 204-207. 66 1464: 3. te. „quod nos aliquem, vei aliquos ex regnicolis; sine praelatorum et baronum regni consilio, nóta, seu erimine infidelitatis, damnare non valeamus." Corpus Juris 346. 61 Fügedi Erik, A XV. századi magyar püspökök, Történelmi Szemle 8 (1965) 477-485. 6i Fügedi, A 15. századi magyar arisztokrácia i. m. 55-64. - Engel Pál, A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században, Az Egyetemi Könyvtár Évkönyvei 5 (1971) 291-301. * *Elekes Lajos, Mátyás és kora, Bp., 1956, 25-28. 70 1459:12 főpap (11 püspök és a székesfehérvári prépost) és 36 főúr. Dl. 15316, 15318. Kovachich, Vestigia i. m. 353-354. - 1462-ben csak Szécsi bíboros főkancellár, Vitéz püspök, a nádor, a tárnokmester, az erdélyi vajda és a kincstartó van egy alkalommal a király mellett, Dl. 15698. — Az 1463-as velencei-magyar szerződéskötésnél Várdai kalocsai érsek és Vitéz püspök képviselik a főpapokat, míg a nádor, az erdélyi vajda, a horvát bán, a szlavón bán és a kincstartó a bárókat, Katona i. m. XIV. k. 651. - Egy másik diplomáciai alkalomnál három főpapot: Bakócz királyi titkárt, Geréb Lászlót, Mátyás unokatestvérét és pápai legátust és Nagylucsei kincstartót, valamint négy bárót: Báthori országbíró és vajdát, Zápolyai István ausztriai helytartót és a királyi rokon Geréb Mátyás horvát-szlavón bánt és Geréb Pétert említenek. Teleki i. m. XII. k. 393-394. - Azaz, amikor a tanács a legszűkebb összetételben ült össze, akkor hat vagy hét feudális úr vett részt, akik vagy a király legszorosabb munkatársai, esetleg rokonai vagy az ország legmagasabb méltóságai közé tartoztak.
