Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Kubinyi András: A királyi tanács az 1490. évi interregnum idején : II. Ulászló választási feltételeinek létrejötte / 61–80. o.
64 Ku binyi A ndrás kitűzött határidőre számos főúr és nemes nem tudott megjelenni, és így a választásra hosszabb ideig nem kerülhetett sor. Míg a köznemesség és a polgárok követei Pest mellett várakoztak, addig a főpapok és főurak Budán tárgyaltak. Legtöbben a Beatrixtól is támogatott Jagelló Ulászló pártján álltak. 1 ' A nagyuraknak június 17-én sikerült Corvinnal olyan szerződést kötni, amelynek értelmében a herceget — amennyiben nem választanák meg - a boszniai királyi címmel és a magyar koronához tartozó délszláv tartományokkal, Szlavóniával és Horvátországgal elégítenék ki. 12 Röviddel ezután megérkeztek a még hiányzó és éppen Corvin pártján álló bárók is, majd a herceg a koronával és híveivel elhagyta a fővárost: a jelek szerint jogait fegyverrel akarta kikényszeríteni. Apja serege és hadvezérei azonban megverték Corvin csapatait, és így kénytelen volt jelöltetéséről lemondani, valamint a koronát kiszolgáltatni, viszont ennek fejében biztosították arról, hogy a június 17-i egyezség érvényben marad. A legtöbb köznemes már június közepén elhagyta az országgyűlést, maguk helyett választott képviselőket hagyva hátra, hogy a főpapokkal és a főurakkal együtt ezek válasszák meg a királyt. A választást július 15-én tartották meg. Beatrix beleegyezésével egyhangúlag Ulászlót választották meg azzal, hogy erősítse meg a választási feltételeket és vegye feleségül az özvegy királynét. A két másik trónkövetelő, Habsburg Miksa király és János Albert herceg ugyan megkísérelte fegyverrel a trón megszerzését, de ez nem sikerült. 13 A Magyarország földjére érkezett újonnan választott királyt Farkashidánál 4 főpap és 7 (más foirás alapján 9) főúr fogadta „Magyarország prelátusai, bárói, előkelői és összes stredoveky"ch listín, listov a inych príbuznych písomností, Praha, 1956, 3905. sz. - Eperjes: Iványi Béla, Eperjes szabad királyi város levéltára. Archívum liberae regjaeque civitatis Eperjes, Pars II, Szeged, 1932, 658. sz. - Nem véletlenül soroltuk fel, hogy hány város levéltárából ismerjük a király választási meghívólevelet, hiszen 1464 óta csak nagyon kevés városi levéltárban maradt fenn országgyűlési meghívólevél. (Kivétel: 1475, vö. pl. Iványi, Bártfa 1970. sz. Ez azonban szintén nem véletlen, ha az 1474-es belpolitikai válságra gondolunk, amelyről más helyen írok, és amelyről a MTA Középkori munkabizottságában tartottam előadást 1975-ben.) A jelek szerint a Mátyás-kor második felében sem a király, sem a városok nem fektettek súlyt városi követek jelenlétére az országgyűléseken. Vö. Kubinyi András, A városi rend kialakulásának gazdasági feltételei és a főváros kereskedelme a XV. század végén, Tanulmányok Budapest múltjából 15. (1963), 206. - A városi meghívók szövegezése sem érdektelen: „cum itaque vos pars et membrum eiusdem regni sitis, magni interest, ut et vos in ea ipsa eleccione per medium certorum ex vobis assitis et ad id vota quoque vestra concurrant." Házi i. m. 1/6. k. 58. - A XV. század közepe, óta a rendi „regnum" több jelentése fut párhuzamosan egymás mellett. Egy szűkebb értelmezés szerint csak a nemesség tekintendő az „ország" tagjának, míg egy tágabb a királyi városok polgárait is ide számítja. Vö. pl. Eckhart, A szentkorona-eszme i. m. 182—183. - Joseph Hohib, La Representation politique en Hongrie au Moyen Age, X e Congrés International des Sciences Historiques, Romé 1955, Études présentées ä la Commission Internationale pour l'Histoire des Assemblées d'États (a továbbiakban: Études présentées . . .) XVIII. k. Louvain—Paris, 1958, 84—87. - Mályusz, A magyar rendi állam i. m. 544-551. - Akárhogy is van, ez gesztusként értelmezhető a városok felé, hiszen pl. - természetesen - a Gersei Pethőket nem kellett arra emlékeztetni, hogy ők is az „ország" tagjai, őket így hívták meg: „rogamus... ut ad dietam huiusmodi... advenire, electionique huiusmodi cum certis (ceteris? ) dominis et regnicolis presentes adesse velint." Dl. 104715. 1 ' L. fenn, a 8. j.-ben idézett irodalmat. 12 Két egymástól apróbb részletekben eltérő átiratban maradt fenn. II. Ulászló Farkashidán írta át (Kovachieh, Supplementum i. m. II. k. 271-281,), és ismert még az aradi káptalané. (Dl. 37668.) ,3 L. fenn, 8. j.
