Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Ladányi Erzsébet: Az Euzidinus-oklevél hitelességének kérdéséhez / 51–59. o.

54 Ladányi Erzsébet körül forgott és ezeknek hamis, ül. hiteles volta dönti el az oklevél hitelességével kapcsolatos vitát is, mielőtt az oklevél szerkezetére kitérünk, sorra vesszük, hogy a vitatott megjelöléseket az oklevél kiadása idején, Ül. korábban valóban használták-e és müyen értelemben. A vitatott terminusok „missale", „Bors serviens regis" „parochia". A „missale" korabeli előfordulása bizonyított: mind a 9. században, mind all. században ismert volt. 11. századi említését I. László oklevelében, a pannonhalmi apátság javainak felsorolása tartalmazza: VI Missales, I Bibliotheca. .. stb.

13 Az oklevélnek a „serviens regis" kifejezése sem egyedülálló, 12. századi oklevelek máskor is használják. Eltekintve III. Bélának a Mileji Salamon család ősének adott adománylevelében említett „serviens regis" előfordulástól, mert ez az 1178-ra: keltezett oklevél ránk maradt formájában nem hiteles, III. Béla korából két kétségtelen hitelű királyi oklevél is segít e terminus értelmezésében. Az 1186-ban kelt királyi oklevél rögzíti a király szolgáinak számát és kötelességeit: „Volens in obsequiis regiis aliquam intervenire [confusionem] servorum meorum pariter et officia dixtinxi et quia alii, qui inter eos libertatis sibi nomen usurpare consveverunt, eos, qui liberi sunt in eadem qualitate et liberi udvornicorum vocari consueve[runt], piacúit nobis sub numero designare. Sunt autem in vüla Hurusun duodecim mansiones, quorum nomina sunt hec: Pousa, Zeuren liberi udvomici servientes regis in libertate udvornicorum." Ez az adat arra utal, hogy a serviens - királynak szolgáló értelemben előfordulhatott. Ezt erősíti meg, a szintén III. Béla által kiadott királyi oklevél, amelyben - mint az előbb említett oklevélben is — a szolgák számát összeírva, a király megállapítja a szabad udvarnokok számát is: „Sunt autem in Luchman tredecim mansiones, quorum unus est Thomas comes filius Symum, liberorum udvornicorum servientes regi in libertate liberorum udvornicorum." A Luchmanban élő szabad udvarnokok további sorsa is ismert, mert IV. Béla 1265-ben átírta III. Béla oklevelét: „.. . venerunt ad presenciam nostram quidam liberi udvornicorum nostrorum de vüla Syra de comitatu Castri Ferrei iuxta Luchman ... qui sunt numero tredecim mansiones servientes nobis in libertate liberorum udvornicorum", s kérésükre a király megerősíti a bemutatott oklevelet. Évtizedekkel a „serviens regis" sajátos egyéni tartalmának kialakulása után is, előjön tehát egy más jelentéstartalommal is a kifejezés: nem a király serviensei, hanem a királynak — „nekünk" írja 1265-ben a királyi oklevél - szolgálók értelemben.

14 Az Euzidinus—Martirius-oklevélben szereplő „Bors serviens regis" hiteles voltát akkor lehetne megkérdőjelezni, ha az oklevélben olyan szövegkörnyezetben fordulna elő, amely a kifejezést tartalmában egyértelműen a 13. századi nemesi libertás részeseivé váló 13 Szentpétery Imre: Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke I. Budapest, 1923. (a továbbiakban; Krit. j.) Nr. 29. A pannonhalmi Szent Benedek rend története. Kiadja Erdélyi László, Sörös Pongrác. I. k. 59.1. Ratkos i. m. 266.1. 14 A Müeji Salamon család adománylevele 111. Béla királytól 1178. Történelmi Tár 1898. 339.1. Krit. j. 129. sz. Nem III. Béla korából valónak tartja, de feltétlenül Kálmán herceg 1229. évi átírása eló'tti keletkezésűnek ítéli meg Borsa Iván: III. Béla király oklevelei. Documenta antiquissima. Kéziratban. Dr. Borsa Ivánnak az oklevél hitelességére vonatkozó felvilágosítását, segítségét ez úton is nagyon köszönöm. III. Béla 1186. évi oklevele a Hurusun falui szabad udvarnokokról: H. Wagner: Urkundenbuch des Burgenlandes und der angrenzenden Gebiete der Komitate Wieselburg, ödenburg und Eisenburg. I. Bd. Graz-Köln, 1955. (a továbbiakban: ÜB) 49. sz. Krit. j. 143. sz. A Luchmanban élőkről kiadott oklevél: ÜB I. 50. sz. Krit. j. 144. sz. IV. Béla átírása: ÜB I. 468. sz. Krit. j. 1465. sz.