Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Buzási János: A kapitalizmuskori vállalati iratanyag levéltári rendezésének problémái / 3–21. o.

A KAPITALIZMUSKORI VÁLLALATI IRATANYAG LEVÉLTÁRI RENDEZÉSÉNEK PROBLÉMÁI A kapitalizmuskori vállalatok iratanyaga Magyarországon az államosítások után, az 1950. évi 29. sz. törvényerejű rendelet IV. fejezet 12. §. értelmében fokozatosan levéltári őrizetbe került. Az országos jelentőségű vállalatok iratait a Központi Gazdasági Levéltár, a helyi jelentőségű vállalatok iratait pedig a területi állami levéltárak gyűjtötték be. A Központi Gazdasági Levéltár felszámolása után az ott őrzött iratanyag nagyobbik része az Országos Levéltárban, kisebbik része a területi állami levéltárakban, a jelenlegi tanácsi levéltárakban nyert elhelyezést. Számottevő kapitalizmuskori vállalati iratanyagot ma csak ezek a levéltárak őriznek. A vállalatok és egyéb gazdasági szervek iratanyagának begyűjtése és levéltári feldolgozása a magyar levéltárak számára több okból újszerű feladatot jelentett. Először is, az államosított vállalatok legtöbb esetben gyakorlatilag gazdátlanná vált iratanyagát közvetlenül fenyegette a részleges vagy teljes megsemmisülés veszélye, ezért a beszállítást gyorsított ütemben, néhány év leforgása alatt végre kellett hajtani. Minden egyebet háttérbe szorító feladat az iratanyag biztonságba helyezése volt, és sok esetben nem volt lehetőség a beszállítás megfelelő előkészítésére. Az iratanyag jelentős része összekevert állapotban, gyakran ömlesztve, általában selejtezés nélkül került levéltári őrizetbe, nem szólva az előzetes fertőtlenítésről, amire akkoriban gondolni sem lehetett. Mindez tetemesen megnövelte a belső, levéltári feldolgozás munkáját. Újszerű volt maga a vállalati iratanyag is a levéltárakban, amelyek a sok tekintetben sajátos gazdasági iratanyag levéltári feldolgozásához szükséges tapasztalatokkal nemigen rendelkeztek.

1 Végül meg kell említeni, hogy a magyar levéltárakban levő vállalati iratanyag zöme a XX. századból származik, abból a korból, amelyben a gazdasági életet a finánctőke uralja, és a vállalatokat a tőkeérdekeltségi szálak gyakran nehezen kibogozható szövevénye kapcsolja össze, iratanyaguk tehát még a gazdasági iratanyag fogalomkörén belül is speciálisnak tekinthető. A vállalati iratanyag levéltári rendezésében és rendszerezésében csak ezeknek a kapcsolatoknak alapos ismerete nyújthat teljes biztonságot. Azok a levéltárak, amelyek az ötvenes években és később vállalati iratanyagot vettek át, a beszállítás előkészítésétől kezdve a fond egységének megtartására, szükség 'Gazdasági levéltár felállítására már korábban is voltak kezdeményezések. (Lásd erre nézve Sárközi Zoltán: Varga Endre, a magyar gazdasági levéltárak megszervezésének egyik úttörője. Levéltári Szemle, 1977/2. szám, 319-323. o.) Ilyen levéltár a felszabadulás előtt nem jött létre, a vállalati iratanyag levéltári rendezésével kapcsolatos problémák közelebbi vizsgálata így nem is vált időszerűvé.