Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - KRÓNIKA - Bélay Vilmos: Tirscher Jolán (1896–1976) / 305 - Vörös Károly: Bendefy László (1904–1977) / 305–306. o.

306 Krónika Már ezekben a kutatásokban is sokszor és feltűnően érezhető volt Bendefy erőteljes történeti érdeklődése. Nem beszélve itt most a szinte egész életét végigkísérő, a Keleten maradt magyarokkal és Julianus barát útjával foglalkozó (nemegyszer heves vitákat és bírálatokat is kiváltó) könyveiről, tanulmányairól, - műszaki és földtani vizsgálatait is történeti földrajzi, geodézia- és kartográfiatörténéti publikációk kísérték, így a Magyar Állami Földmérés története 1890-1920, vagy a Szintezési munkálatok Magyarországon 1820-1920 című munkái. Ez az érdeklődés vitte őt egyre közelebb a sajátlag levéltári kutatásokhoz, ezen belül is elsősorban a levéltárakban őrzött régi térképanyag felé. Fáradhatatlan kutatóenergiája és szervezőképessége itt is sokfelé szempontból megmutatkozott: kezdve a Vay-család elveszettnek hitt golopi levéltárának megmentésétől és rendberakásától Mikoviny Sámuel eddig nem neki tulajdonított kéziratos térképeinek felfedezésén át az e nemben legjelentősebb vállalkozásáig, melynek során elsősorban a VITUKI és emellett a Mezőgazdasági Múzeum és a Műemlékfelügyelőség* anyagi támogatásával az Országos Levéltár az ügyiratokban őrzött térkép- és tervanyagát tárta fel, emeltette ki és katagolizáltatta: e 23 ezer térképet és 600 tervet magában foglaló gyűjtemény katalógusának I. kötete 1976-ban megjelent. E valóban hatalmas munkának - az újabb évek legnagyobb levéltári feltárásai egyikének - szervezésével és irányításával Bendefy beírta nevét a magyar levéltárak történetébe is. És e kor történetírásáéba is, - hiszen az így feltárt térképanyag nyomán a múlt Magyarországának a szó szoros értelmében is vett képe az eddiginél sokkal világosabbá, sokkal érthetőbbé vált. A középtermetűnél valamivel alacsonyabb férfi volt, élénk kifejező arccal, fürge, vidám pillantással. S bár többnyire vastag sétabottal járt, szinte mindig nagyonis sietős mozgásban lehetett látni, készen új válallkozásokra, telve új tervekkel és új gondolatokkal. De amint ezek megvalósulását, úgy nagy feltáró munkáinak eredményét, valódi teljes hasznosíthatását is már nem érhette meg. Halála a magyar levéltárak és általuk az egész magyar történeti kutatás számára is fájdalmas veszteség, — munkáinak eredményei az őt ismerők ugyancsak velük együtt elmúló emlékezetén túl is meg fogják őrizni fáradhatatlan, mozgékony szellemének, széles tudásának és igazáról meggyőződött ügyszeretetének emlékét. Vörös Károly ' .. •