Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - IRODALOM - Kállay István: Die obere Wart / Ladislaus Triber (szerk.) Oberwart, 1977 / 297–299. o.

298 Irodalom igazgatásban, Felsó'Őr 1848 után, mozaikkövek a város 19. századi történetéhez, három évtized kommunális politika 1945-1975 és adalékok örszentmárton történetéhez). 3. Kultúrtörténet (elemi iskola, középiskola, városi kereskedelmi iskola és akadémia, humán oktatási intézetek). 4. Néprajz (statisztikai adatok, a nemzetiségi kérdés a 19. században, a felsőőri magyar dialektus, a német és a magyar nyelv használata Felsőőrben, az őrségi magyarok népi kultúrája, valamint ház és udvar Felsőőrben). 5. Egyháztörténet (a Mária Mennybemenetele-plébániatemplom építéstörténete, a katolikus egyház Vas megyében és Felsőőrön 1526 után, az alsóőri r. kat. plébánia, a felsőőri ref. egyházközség, a felsőőri és őr szigeti ev. egyházközség, a felsőőri zsidók). Amint a fenti tagolódás is mutatja, gazdag anyagot tartalmazó kötetről van szó, melynek minden tanulmányát lehetetlen ismertetni. Ezért csak néhány kérdésre szorítkozom. Fodor István tanulmánya a legújabb eredmények alapján ismerteti a magyarok származását és a honfoglalás történetét. Megállapítása szerint a felsőőri terület a honfoglalást követő hadjáratok idején elpusztult, a frank—bajor, szláv és avar lakosok elhagyták lakhelyeiket. Ezért a terület folytatólagos településéről nem beszélhetünk. A helynevek nagy része magyar, a településeket a honfoglalás utáni évszázadokban magyarok alapították. Az „Őr", „Lövő" stb. helynevek gyakorisága kétségtelenné teszi, hogy határőrző településekről van szó. Fodor szerint a nyugati gyepű kiépítése a 955. évi augsburgi vereség után történt. A folytatást („Az őrség létrejötte") Érszegi Géza tollából olvashatjuk: bemutatja a Magyar Királyság keletkezését és szervezetét (ennek során a magyar királyok genealógiai táblázatát 1000-1526 között), a királyi vármegyék népeinek függőségi viszonyait (igen érdekes táblázaton, 122. lap), az Őrség létrehozását, az őrök társadalmi helyzetét (Magyarország 11—14. századi társadalmi átrétegződésének táblázatával, 132, lap), az őrök szervezetét és településeit. Külön fejezetet szentel a földesúri tulajdon keletkezésének, a tulajdonviszonyoknak, a kisnemesek jogi helyzetének, a közlekedési utaknak, a kereskedelemnek és az egyháztörténetnek. Korszakát 1532-vel, Kőszeg ostromával zárja, „mikor Kőszeg várának falai Ausztriát is megvédték" (152. lap). Érszegi Géza — egy 1436-os átírás alapján - közli I. Károly 1327. évi, az őrség újjászervezését elrendelő oklevelét. Ennek közlése már csak azért is fontos, mert 650. évfordulója adott alkalmat a kötet megjelenéséhez. Talán éppen ezért jobb lett volna nem függelékként (IX.), hanem külön kiemelt fejezetben közölni. Igen lényeges kérdéseket tárgyal Harald Prickler „Felsőőr az újkorban" című tanulmánya. Bemutatja a földrajzi határokat, az uradalom történetét, a település- és társadalomtörténetet, a gazdaságot, az egyház- és kultúrtörténetet, a politikai és hadi eseményeket és az egészségügyet. Megállapítása a feudális földtulajdonról (az uradalomról) külön figyelmet érdemel. Véleménye szerint a feudális korban ez határozta meg az emberek életkörülményeit és -lehetőségeit; hatása alól sem a városi polgárság, sem az egy telkes nemesség nem vonhatta ki magát, annak ellenére hogy a városi közösségek is mint földesurak léptek fel. A nemesi és egyházi uradalom felségjogai alapján gyakorolta a pallosjogú bíráskodást, a kegyúri jogot; állami adók beszedése vagy egyházi adók bérlete útján közvetlenül a felsőbb igazgatással működött együtt; a regálék (bormérés, kereskedelem, vám, vadászat, halászat stb.) gyakorlásával vagy bérbeadásával a gazdasági élet fontos területeit szabályozta, a közhatalom hierarchiájában a legfontosabb helyet foglalva el. Vezette a föld-(telek-)könyvet, gondoskodott a jogszolgáltatásról. Az udvar és az ország központi szerveivel szemben képviselte a jobbágyok érdekeit, a jobbágyokkal szemben állami felsőbbségként lépett fel (166. lap). Prickler az inscriptionalistákat az agilisekkel jogilag egy sorba, gazdaságilag és társadalmilag magasabbra helyezi. Szerinte az inscriptionalisták bizonyos összeg lefizetése fejében egy vagy több nemzedéken keresztül, bizonyos ideig vagy örökre, az uradalom által minden tehertől felszabadított jobbágyok. Ezek voltak a leggazdagabb parasztok, akik ezért személyes szabadságukat pénzért megválthatták. Az inscriptiót a 17. századtól kezdve a földesurak gyakran alkalmazták, mivel időleges tőkefelhalmozást biztosított. Az érintettek számára nemcsak a földesúri szolgáltatásoktól és a robottól, hanem az állami adóktól (dika) is mentességet jelentett. Az inscriptiós összeg Prickler megállapítása szerint 150-300 Ft között mozgott. Az inscriptionalisták közé tartoztak a molnárok, mészárosok, kereskedők, patikusok, fürdősök, sörfó'zők, téglaégetők és más hasonló foglalkozásúak.