Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Vida István: Iratok a Nagy Ferenc vezette magyar kormányküldöttség 1946. évi amerikai látogatásának történetéhez / 245–281. o.

Iratok a magyar kormányküldöttség 1946. évi amerikai látogatásának történetéhez 249 alapozatlan volt, s csak azt érték el vele, hogy a két párt vezetősége közötti viszony megromlott. Gyöngyösi és a külügyminisztérium elleni támadások mögött valójában az húzódott meg, hogy az SzDP maga szerette volna megkaparintani a magyar külpolitika irányítását, s a külügyekben való jártassága, tapasztalatai s jó nyugati - főként angol — kapcsolatai révén úgy vélte eredményesebb külpolitikát tudna folytatni, mint az FKgP.

19 A nyugati utat a párt emellett azért is vétózta, mert Bedé István londoni magyar követtől olyan információt kapott, mely szerint az angol fővárosban a magyar küldöttséget nem látnák szívesen, s a tárgyalások nem lesznek eredményesek.

20 Az esetleges kudarc belpolitikai következményei mellett az SzDP - eltérően koalíciós partnereitől - jobban számba vette, hogy a nyugati államokban tett körút esetleg káros nemzetközi hatást válthat ki és mérgezheti a magyar-szovjet kapcsolatokat. „Nem lehet sem a magunk kormányát, sem a nyugati hatalmakhoz való viszonyunkat így esetleges teljes eredménytelenséggel kompromittálni. S megítélésünk szerint az időpont, amikor a nagyhatalmak közötti viszony ennyire tisztázatlan, nem lehet alkalmas a mi problémáink tisztázására sem. Azt is gondoljuk, hogy ilyen lépést tenni akkor, amikor a párizsi határozatok ránk nézve kedvezőtlenek voltak, óhatatlanul azt a látszatot kelti, hogy a Szovjetunióval szemben, a nyugati hatalmaktól kérünk támogatást, ami nemcsak alapvető politikai felfogásunkkal ellenkeznék, hanem egyben gyökeres naivitás, dilettantizmus is lenne."

2 ' A Kisgazdapárt azonban valószínűleg belpolitikai okokból engedményt tett, s hozzájárult, hogy az utazó küldöttségben a párt is képviseltesse magát. Az SzDP ugyan továbbra is fenntartásait hangoztatta, s mellőztetése miatt bírálta Nagy Ferenc miniszterelnököt és Gyöngyösi külügyminisztert, de azért elfogadta az ajánlatot s Riess István delegálta a küldöttségbe.

2 2 Álláspontjának fordulatában belpolitikai megfontolások s az FKgP együttműködési készsége mellett mindenekelőtt az angol külügyminisztérium magatartásának megváltoztatása játszott döntő szerepet. (Erre még visszatérünk.) A Nemzeti Parasztpártot nem vonták bele a nyugati út előkészítésébe, s a kormányküldöttségben sem kapott helyet. A pártközi kompromisszumok eredményeként 1946. június 6-ára kialakult a kormánydelegáció összetétele. (Lásd a 9. sz. iratot.) Nagy Ferenc valószínűleg abból a taktikai megfontolásból ragaszkodott Rákosi Mátyásnak, az MKP főtitkárának személyes részvételéhez, hogy ily módon demonstráltassa: a nyugati látogatást illetően teljes az egyetértés a két párt között, s közös a felelősség is. Gyöngyösi János külügyminiszter és Riess István igazságügyminiszter mellett a delegáció ötödik tagja - egyben titkára és gazdasági szakértője - a kormányfő felkérésére a polgári beállítottságú Rácz Jenő miniszteri tanácsos lett.

23 Megállapodás született a tárgyalásokon felvetendő kérdésekről. Úgy döntöttek, hogy a békekötéssel összefüggő problémák mellett, a csehszlovákiai és a romániai magyar kisebbség helyzetét teszik szóvá; megpróbálnák véglegesen tisztázni az elhurcolt javak, mindenekelőtt a '*Bede István londoni magyar követ, aki maga is az SzDP tagja volt, s akit kitűnő személyes kapcsolatok fűztek a párt vezetőihez, többek között Szakasits Árpádhoz, a párt főtitkárához 1946. május végén arról tájékoztatta William G. Haytert, a Foreign Office Délkelet-Európái Osztályának vezetőjét, hogy Budapesten felmerült: az FKgP és az SzDP tárcát cserélnének, Az SzDP megkapná a Külügyminisztériumot, míg az FKgP az Igazságügyi Minisztériumot venné át. Nem kis szerénységről tanúskodva sietett elárulni, hogy ő, Bedé, lenne Gyöngyösi utóda. A kisgazdapárti külügyminisztert azzal igyekezett befeketíteni, Hayter előtt, hogy „erősen orosz befolyás alatt áll", PRO. FO. 371, 58991, Hayter 1946. május 24-i feljegyzése. 20

Nagy Ferenc, 1948. 222. old. 2

' ÚMKL, Nagy Ferenc miniszterelnök félhivatalos levelei. I. Az SzDP memoranduma Tildyhez. 1946. június 11., valamint Népszava 1946. június 9. 31 Riesz István érdekében az SzDP valószínűleg mozgósította munkáspárti kapcsolatait, mert a Labour Party a Foreign Office-hez fordult kérve, hogy érdeklődjék meg Budapesten: a magyar kormányküldöttségnek nem lehetne-e szociáldemokrata tagja is, s Riesz nem utazhatna-e a delegációval? (PRO. FO. 371, 59024. R. 8368/1266/21. Feljegyzés Hayter számára. 1946. június 1.) A Foreign Office teljesítette a kérést, de időközben Rieszt már beválasztották a küldöttségbe. 2 3 A delegációnak eredetileg Nagy Ferenc fia így lett volna a titkára, mivel a miniszterelnök szerint ,,ő az egyetlen, akiben megbízhat" (lásd 10. iratot), de Riesz bevételével kiesett, s csak Párizsig utazott együtt a küldöttséggel.