Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - FORRÁSKÖZLÉS - Lakos János: A földművelésügyi miniszter belgrádi szaktudósítójának működése, 1911–1914 / 215–243. o.

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTER BELGRÁDI SZAKTUDÓSÍTÓJÁNAK MŰKÖDÉSE

1 (1911-1914) A XIX. század utolsó harmadában az olcsó tengeren túli gabona beözönlése nagy agrárválsághoz vezetett egész Európában. Az exportra berendezkedett magyar mezőgazdaság is súlyos helyzetbe került: viszonylag drágán termelt gabonája kiszorult a Monarchián kívüli piacokról, a nagy kínálat a vámbelföldön is lenyomta az árakat.

2 A válság elleni védekezés több fronton bontakozott ki. Az önköltség leszorításán túl a termelés intenzív ágakra való átalakításának jelentó's eredményei, az agrárvámok felemelésének igazán majd csak a XX. század első évtizedében sikerrel járó követelése, az elvesztett vámkülföldi piacok visszaszerzésére irányuló közvetlen törekvések mutatják e küzdelem fő vonalait. Ezek mellett azonban jelentkezett a válság elleni védekezésnek egy áttételesebb, de korántsem csekély jelentőségű formája: a külföldi hírszolgálat, a tágan értelmezett piackutatás kiszélesítése (píacviszonyok, termelési vívmányok, vámpolitika, termelési adatok stb. figyelése). A külföldi hírszolgálat kérdését az érdekképviseletek (OMGE, megyei gazdasági egyesületek) az 1879. évi II. Gazdakongresszus óta egyre élesebb formában tűzték napirendre.

3 Az 1890-es években meglevő információs csatornák (a cs. és kir. követségeknek a Földművelésügyi Minisztériumhoz - továbbiakban FM — eljutó rendszertelen adatszolgáltatásai, a mezőgazdaságot meglehetősen elhanyagoló konzuli jelentések, melyeket a FM 1900-ighivatalból meg sem kapott,

4 külföldi kiadványok beszerzése, tisztviselők, szakemberek tanulmányútjai és esetleg a Kereskedelmi Múzeum külföldi levelezőinek inkább pusztán kereskedelmi jellegű adatközlései) rendszertelenségük, jobbára nem a magyar agrárkormányzat és agrártermelés szükségleteiből való kiindultságuk miatt sem a főhatóság FM, sem a termelők számára nem bizonyultak hatékonyaknak. A problémára Bernát István már 1891-ben ajánlott megoldást, amikor mezőgazdasági konzulátusok 'A gazdasági szaktudósítói intézmény történetéről külön tanulmányom van készülőben, ami miatt a szervezés és működés részletes tárgyalását itt mellőzöm. Csupán az érthetőség kívánta mélységig adok rövid áttekintést az intézmény kialakulásáról, fejlődéséről. Egyébként a kérdésnek szinte nincs irodalma. A földművelésügyi szakigazgatást tárgyaló legjobb munkák is jóformán csak megemlítik. Vö. Dr. Takács Imre: A földművelésügyi közigazgatás az önálló Földművelésügyi Minisztérium megszervezésétől az első világháborúig 1889-1914.; Vő: A földművelésügyi közigazgatás az első világháború éveiben 1914-1918. In: A földművelésügyi szakigazgatás története 1867-1948. Szeik.Dr. PatakyEmő. Bp., 1970.113., ül. 126.1. 2 A XIX. századvégi agrárválságra nemzetközi vonatkozásban 1. Gunst Péter: Az iparosodás hatása Nyugat- és Kelet-Európa mezőgazdaságára a XIX—XX. században. Valóság, 1976/9.; magyar vonatkozásban -.Sándor Pál: A 19. századvégi agrárválság Magyarországon. Bp. 1958. 3 A Székesfehérvárott tartott II. Gazdakongresszus (1879) követelte a gazdák rendszeres tájékoztatását a külföldi piacok helyzetéről. A földművelésügyi szakigazgatás története 1867-1948. Szerk. Dr. Patáky Ernő Bp., 1970. 55.1. "Am. kir. kormányjelentése 1900. 93.1.