Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)
Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Koroknai Ákos: A Vasárnapi Munkásképző Bizottság működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben : adalékok a dualizmuskori közművelődés történetéhez / 165–194. o.
190 Koroknai Ákos akadémiai díjtól átlag sem lehet kevesebb, egy ív tiszteletdíját 30 frt-ban s a szerkesztő honoráriumát 15 frt-ban állapítva meg 52 füzet vagy 60 ívnél tenne egy évben 2700 forintot. 2. Felkérendők az egyes minisztériumok, hogy különböző tanintézetek, népkönyvtárak, népkaszinók, ipartestületek, börtönök, kaszárnyák, állami gyárak számára évről évre saját tárczájuk számára a szükséghez képest egy-két ezer példányt rendeljenek meg. - Ez lenne a kiadó számára fizetendő 1-2000 forint. A nyújtott kedvezmények fejében köteleztetik a kiadó, hogy az egy ívet esetleg meghaladó füzeteket, amelyek száma azonban egy évben 10-nél több nem lehet, szintén csak 10 krajczárral árulja, hogy kész clichéit a szerkesztőség rendelkezésére bocsássa, a czímlapot lehetőleg ízléses képpel díszítse mindenekfelett, hogy különösen a gyárak és iparvállalatok munkásai között az alkalmas, minden feltűnés nélküli terjesztésben díjtalanul segédkezzék. Áttérve már most a füzetek tartalmára a következő elvek kimondását ajánljuk: 1. A munkásokat közvetlenül érdeklő tárgyak a füzeteknek legalább egy harmadát vegyék igénybe. - Tisztán szépirodalmi vagy irodalom történeti füzet évente ne legyen több 10"-nél, a többi ismeretterjesztő tárgyú legyen. 2. A szerkesztő felelős legyen arról, hogy a napi politikát, felekezeti és nemzetiségi kényes kérdéseket mellőzi, polémiákat és személyes kérdéseket nem enged meg, de mindenkor ügyel arra, hogy a magyar állam törvényeinek tisztelete, a hazaszeretet, továbbá a tudásvágy és mély erkölcsi érzelmek ápoltassanak és terjesztessenek. — A legkényesebb socialpolitikai kérdésekre nézve a következők feldolgozását ajánljuk (a czímekben megjelölve a népies hangot is): 1. A rochdale-i takácsok naggyá emelkedése önsegély útján. s 2 2. Hogyan építették fel Berlinben és hogyan rendezték be a munkások lakótelepeit? 3. Hogy lett Stephenson-ból, a szegény munkásgyermekből, az emberiség jóltevője? 4. Nézzünk be Budapest pinczelakásaiba. 5. Peabody, a munkásházak alapítója. 5 3 6. Az esseni gyárváros emberbaráti intézményei. 7. Együtt érző száz munkás erősebb, mint ezer különválva (szövetkezés). 8. Mit tett eddig a magyar kormány a munkásokért? 9. A hegyek közt lakó szegények küzdése a megélhetésért (háziipar). 10. Harcz a munkanélküliség réme ellen. 11. Az Amerikába vándorolt tótok sorsa. 12. Az arany ország munkásainak mesés szerencséje és szomorú sorsa. 13. Óvakodjatok a Jancsibankóktól. 14. Biztosítsunk magunknak szép és nyugodt öregkort. 15. Mindenkit érhet baleset. 16. Van-e iparfelügyelőre szüksége a munkásnak? 17. Nem rabszolga a magyar gyármunkás sem. 18. A strajk, mint kétélű fegyver. 19. Victória állam, a munkások paradicsoma. 20. Minden hazafinak elsősorban magyarnak kell lenni. 21. Lehet-e a társadalom kormány nélkül? 22. Nem a gyűlölet épít, hanem a szeretet (anarchia). 23. Mi jó van a socialdemokratiában? 24. Helyes-e hogy a budapesti munkás kaszinózik? (alkoholizmus) 25. Miért került Köteles uram a szegények házába? stb. Hasonlóképp lehet némely ismeretterjesztő és erkölcsi tárgyat már a czímben is összeköttetésben hozni a munkások érdekeivel pl. Jaj a gyármunkásnak, ha nem tanul. - Tudjátok-e. hogy szerzi Sí 1844-ben Rochdale-ban (Anglia) alakult meg 24 résztvevővel, főleg takácsokkal az első munkásfogyasztási szövetkezet. 5 3 George Peabody (1795-1869) amerikai születésű „emberbarát", aki miután londoni bankján meggazdagodott, vagyonát jótékony célokra fordította. Londonban 2,5 millió dollárért 20 ezer munkás részére munkáslakásokat építtetett.
