Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Koroknai Ákos: A Vasárnapi Munkásképző Bizottság működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben : adalékok a dualizmuskori közművelődés történetéhez / 165–194. o.

A VMB működése és György Aladár szerepe a munkásművelődésben 171 alatt a Nemzeti Múzeumban összesen 1792, az Iparművészeti Múzeumban 457, a Technológiai Iparmúzeumban 2139 látogató fordult meg, azaz összesen 4388 fő. A vasárnap délutáni előadások látogatottsága meghaladta a múzeumokét, amire az alábbi kimutatás vet fényt: Előadások időpontja A résztvevők száma (fő) február 11. 896 21. 1056 28. 971 március 6. ' 770 13. 780 20. 749 összesen: 5222 Főként az Állami Ipariskolában tartott előadásokat kedvelték. A munkások szakmai képzésében ennek az iskolának voltak leginkább oktató-nevelő tradíciói. Az egyes előadások témaválasztása igen jellemző volt a szervezők történelem- és társadalomszemléletére. Történelemből pl. 1892. őszén az alábbi témakörökből tartottak előadásokat: a honfoglalás és az államalapítás — IV. Béla és a tatárjárás — Róbert Károly és Nagy Lajos - a Hunyadiak, II. Lajos, Mohács - Zápolya, Ferdinánd, a török uralom — az ország felszabadítása a török alól — a nemzet küzdelme az alkotmányért és a vallásszabadságért — Mária Terézia és a magyar alkotmányfejlődés az újabb korban közgazdasági és közművelődési viszonyok. Az előadási tárgyak a társadalomtörténet sajátosan kiemelt részeit tükrözték. Elsősorban alkotmány- és vallástörténetet adtak elő egyoldalúan szelektív módon. Az előadásokat a hagyományos ellen tétpártok jellemezték: török—magyar, német—magyar, idegen elnyomás-alkotmány szabadság, a jó és rossz király stb. Ez a történelmi ismeretterjesztés bármennyire sokat adott a történelem kronológiájának megértéséhez, messze elmaradt attól, hogy a történelem dinamikáját mutassa be, a valóságot. Ez az ismeretterjesztés aligha értelmezhette a társadalmi-gazdasági fejlődés ellentétes oldalait. Ezért hiányzanak egyes köztörténeti ciklusok, mintha azok a magyar fejlődésből kimaradtak volna (1514, 1848/49). Mindezek a motívumok különös élességgel jelentkeztek a közgazdasági témáknál: a munka szerepe a közgazdaságban - a tőke szerepe a közgazdaságban (keletkezése, nemei, takarékosság) - a forgalom, az ár, áralakulás törvényei, szabad verseny — az önsegély és ezen elven alapuló intézmények (fogyasztási, termelő, és hitelszövetkezetek). A közgazdasági előadások tematikai felépítésében nem nehéz meglátni a hármas egységet: munka-takarékosság-önsegély. Ezek voltak azok az elvek, amelyeket minden munkaadó „rendezőelvként" hangoztatott. E három alapelv kondicionálása hosszú időre biztosította a részvénytársaságok, kapitalista vállalkozók társadalomban elfoglalt vezető helyét, a munkaadójához lojális munkásság kialakulását. Tolmácsolói közt neves közéleti személyiségek szerepeltek: Gelléri Mór, Mudrony Soma, Bernáth István stb.