Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

156 Bölöny József tétetni határozta. Egyhangúlag kimondotta, hogy a király megkoronáztatása és eskütétele után Fiume ezentúl összes ügyeit a horvát közegek terjes mellőzésével, királyi biztos által, egyedül a törvényszerű magyar felelős minisztériumhoz fellebbezi. Fiúménak a horvát országgyűlésre meghívott két képviselője nem tett eleget a meghívásnak, hanem kinyilvánította, hogy az országgyűlés semmilyen végzését sem ismeri el kötelezőnek, mert Fiume viszonyai és ügyei felett csakis a magyar országgyűlés intézkedhet és határozhat a törvényesen megválasztott képviselőjének közreműködésével, ki már elfoglalta helyét a magyar országgyűlésen. A Magyarország s Horvát- Szlavón- és Dalmátországok közt fennforgott közjogi kérdések kiegyenlítése iránt létrejött egyezség becikkelyezéséről szóló 1868: XXX. te. 66. §-ával kimondta, hogy „Fiume ... város, kikötő és kerület a magyar koronához csatolt külön testet (separatum sacrae regni coronae adnexum corpus) képez, s amelynek, mint ilyennek, külön autonómiájára s erre vonatkozó törvényhozási és kormányzati viszonyaira nézve, Magyarország országgyűlése s Horvát- Szlavón- és Dalmát országok országgyűlése és Fiume városa közt, küldöttségi tárgyalások útján, közös egyetértéssel lesz megállapodás eszközlendő". A Fiume közjogi viszonyának rendezése tárgyáben 1868. november 7-én kibocsátott királyi leirat folytán kiküldött magyar, horvát-szlavón és fiumei tagokból álló bizottság nem jutott eredményre a végleges rendezés tárgyában. A magyar minisztertanács 1870. július 21-i határozatához képest a magyar kormány 1741/1870. szám alatt előterjesztést intézett a királyhoz a „Fiume város, kikötője és kerületére nézve felállítandó provisorium tárgyában". A király az előterjesztést 1870. július 28-án az alábbi szövegű elhatározásával hagyta jóvá: „A magyar és horvát-szlavón országgyűlésnek a fiumei kérdés tekintetében hozott, egymással lényegben egyező határozataik folytán, magyar minisztertanácsom előterjesztésére megengedem, hogy: 1. Az 1867-ik évi április hó 6-án kelt elhatározásommal Fiume városa, kikötője és kerülete, nemkülönben Fiume vármegye kormányzatára nézve kinevezett biztosom működése megszűnte ttessék; 2. Fiume városa, kikötője és kerületében az Elém terjesztett módozatok szerint provizórium állíttassák fel; 3. ... 4. Fiume vármegye Horvát-Szlavónországaim autonóm kormányzata alá visszabocsáttassék..." A provizórium szerint Fiume élén a fiumei és magyar-horvát tengerparti királyi kormányzó állott, akit a király a magyar miniszterelnök előterjesztésére és ellenjegyzésével nevezett ki, s aki tagja volt a főrendiháznak. A magyar kormánnyal Fiume a kormányzó útján érintkezett. Közigazgatásilag a magyar törvényhatóságok közé tartozott (1848: XXVII., 1886: XXI. te), bár különleges municipiális jogállással vo\t felruházva. A magyar törvényhozás Fiúméra is kiterjedt, amely egy választókerületet alkotott. Hivatalos nyelve az olasz volt. Fiúméban m. kir. törvényszék működött, másodfokú bírósága a budapesti kir. ítélőtábla, harmadfokú pedig a m. kir. Kúria volt. A budapesti ítélőtábla elnöke nevezte ki még az 1920. év tartamára is a fiumei törvényszéknél szervezett esküdtbíróság elnökévé dr. Meyer Guidó törvényszéki elnököt, helyettes elnökévé pedig dr. Stoevesandt Viktor