Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók (1867-1918) 141 osztrák-magyar követ 1887. február 22.-1894. november 28., majd rendelkezési állományba helyezve, közös külügyminiszter, megbízva a közös minisztertanácsban való elnökléssel 1895. május 16.-1906. október 24., közös pénzügyminiszter is 1903. július 14.-1903. július 24., valóságos belső titkos tanácsos 1895. május 16-tól, az aranygyapjas-rend vitéze 1896. augusztus 18-tól, a Szent István-rend nagy keresztese 1897-től, a gyémántdíszítménnyel 1906. október 24-től. Haymerle Henrik lovag, 1876. ápr. 4-től báró (Heinrich Ritter - Freiherr - von Haymerle) (Bécs, 1828. dec. 7. - Bécs, 1881. okt. 10.): diplomata. 12 nyelven beszélt vagy értett (magyarul is jól értett); részt vett az 1848. októberi bécsi forradalomban, amiért Windischgraetz halálra ítélte, de kegyelmet kapott; követségi tolmács a konstantinápolyi osztrák külképviseleti hatóságnál 1850-től, követségi titkár Athénban 1857-től, majd ugyanott osztrák ügyvivő, 1861-től Drezdában, 1863-tól a frankfurti szövetségi osztrák követ mellett, koppenhágai osztrák ügyvivő 1864-től, berlini ügyvivő 1866-tól, követségi tanácsos a konstantinápolyi osztrák magyar nagykövetségnél, a nagykövet távollétében ügynök (ideiglenes ügyvivő) 1868. december 13.-1869. január 22., rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és athéni osztrák-magyar követ 1869. december 10-tőI, hágai követ 1872. január 10-tőI, mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter Andrássy minisztersége alatt a közös külügyminisztériumba beosztva, valóságos belső titkos tanácsos 1877. január 14-től, quirináli osztrák-magyar nagykövet 1877. január 14.-1879. október 8., részt vett Andrássy oldalán a berlini kongresszuson mint az Osztrák—Magyar Monarchia harmadik képviselője, közös külügyminiszter, megbízva egyúttal a közös miniszteri tanács elnöklésével 1879. október 8.-1881. október 10., haláláig, a Szent ístván-rend nagykeresztese 1881. április 24-től. Hofmann Lipót (1872-től) báró (Leopold Friedrich Freiherr von Hofmann) (Bécs, 1822. máj. 4. - Bécs, 1885. okt. 24.): jogász; diplomata 1847-től, bécsi egyetemi magántanár a német állam- és szövetségi jogból 1856-tól, követségi tanácsos 1859-től, Gablenz báró tábornok-helytartó polgári adlatusa Holsteinben 1865-től, állam tanácsos és osztályfőnök az osztrák belügyminisztériumban 1867-től, valóságos belső titkos tanácsos és a Szent István-rend középkeresztese 1868-tól, mint közös külügyminisztériumi osztályfőnök, az elnöki osztály vezetője 1869-től, első osztályfőnök (államtitkár) Andrássy mellett 1871-től, közös pénzügyminiszter 1876. augusztus 14.-1880. április 8., 1879-ben átvette Bosznia és Hercegovina ügyeinek legfőbb központi vezetését, amit azóta is a mindenkori utóda látott el a pénzügyminiszteri székben, a magyar képviselet érdekében kellett átadnia helyét Szlávynak, az urakháza élethossziglani tagja, a császári udvari színházak ideiglenes fó'intendánsa 1880. április 8-tól haláláig, ő állította a Várszínház (Burgtheater) élére (1881-1887) Adolf von Wilbrandtot. Hohenlohe-Schillingsfürst Konrád herceg (Konrad Prinz zu Hohenlohe-Schillingsfürst) (Bécs, 1863. dec. 16. - Leoben, Stájerország, 1918. dec. 21.): tartalékos dragonyoshadnagy 1887. december 29-én, járási főnök Teplitzben, majd tartományfőnök volt Bukovinában, trieszti és tengerpartvidéki helytartó 1904-1915, közben rövid ideig osztrák miniszterelnök és belügyminiszter 1906. május 2.-1906. június 2., május 28.-án lemondott, mert az autonóm vámtarifa kérdésében nem tudta álláspontját Wekerlével szemben érvényesíteni, lemondása elfogadva május 29-én, a legfőbb számvevőszék elnöke 1915-ben, osztrák belügyminiszter 1915. november 30.-1916. október 31., augusztus 28-tól betegszabadságon, melyről Stürgkh miniszterelnök meggyilkolása után októberben visszatért, átvette a Stürgkh-kormány ideiglenes vezetését és október 28-án benyújtotta a kormány lemondását, élethossziglani tagja a birodalmi gyűlés urakházának 1916. október 31-től, közös pénzügyminiszter 1916. december 2.-1916. december 22., első főudvarmester 1917'. február 7.-1918. május 16., eminőségében a Monarchia föderalisztikus átalakítását készítette elő, valóságos belső titkos tanácsos 1905. december 15-től, az aranygyapjas-rend lovagja 1917. április 7-től, apósa Miksa főhercegnek, Károly császár és király fivérének. Munkásbarát érzelmei miatt „der rote Prinz" ('a vörös herceg')-nek nevezték. Holzgethan Lajos (1855. ápr. 4-től lovag, 1865. dec. 31-től) báró (Ludwig Freiherr von Holzgethan) (1810. okt. 1. - Bécs, 1876. jún. 11.): állami pénzügyi szolgálatban 1831-től, veronai pénzügyi tanácsos 1850-től, velencei pénzügyi elnök 1852-től, valóságos belső titkos tanácsos 1860-tól, az osztrák pénzügyminisztérium vezetője 1870. május 6.-1870. június 30., osztrák pénzügyminiszter (a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok minisztériumában) a Potocki- és a