Levéltári Közlemények, 48–49. (1978)

Levéltári Közlemények, 48–49. (1978) - Bölöny József: Közös miniszterek - horvát bánok - fiumei kormányzók, 1867–1918 / 123–164. o.

134 Bölöny József személye körüli miniszter is részt vett már az 1914. október 31-i közös minisztertanácson - még korábban, 9 éven keresztül pedig mint közös pénzügyminiszter volt tagja annak. A közös hadügyminiszter sohasem elnökölt a minisztertanácson. Nincsen példa arra, hogy a külügyminiszter és a miniszterelnökök mellett még a pénzügyminiszter is hiányzott volna egy ülésről. Még a jelenvoltak felsorolásánál is ügyeltek ennek a sorrendnek a betartására. Ha nem az uralkodó elnökölt, a jelenlevők felsorolása a külügyminiszterrel kezdődött, utána, illetve az ő elnöklése esetén az első két helyen következtek a miniszterelnökök, többnyire kinevezésük sorrendjében, majd a közös pénzügyminiszter, a közös hadügyminiszter, továbbá esetenként a vezérkari főnök és a meghívott szakminiszterek, utánuk az államtitkárok és egyéb jelenvolt tisztviselők vagy katonai tisztségek betöltői. Amikor rendkívüli esetekben az uralkodó is részt vett a közös minisztertanácson, természetesen ő elnökölt. Az ilyen minisztertanácsot — hasonlóan a király elnökletével tartott magyar minisztertanácshoz — félhivatalosan koronatanácsnak nevezték; ez az elnevezés azonban sohasem szerepelt a jegyzőkönyvek felzetlapjain, csak néha a szövegben. így pl. az utolsó koronatanács 1918. október 22-i jegyzőkönyvében: „Ő császári és apostoli királyi Felsége megnyitotta a koronatanácsot..." A világháború folyamán — a dolog természete szerint — sűrűn tartottak koronatanácsot. 1914. augusztus 19-én és 1915. március 8-án Ferenc József elnökletével és az utóbbin Károly Ferenc József trónörökös részvételével, akit természetesen az első helyen soroltak fel a megjelentek között. Már Károly császár és király elnökletével Badenben 1917. január 12-én, Bécsben március 22-én, Laxenburgban június 29-én, Bécsben 1918. január 22-én, május 30-án, szeptember 27-én és október 22-én. A Károly császár és király elnökletével tartott és katonai kérdéseket tárgyaló közös koronatanácsokon részt vett Marterer tábornok, az uralkodó katonai irodájának főnöke is, az 1918. május 30-i koronatanácson pedig Sarkotic tábornok, bosznia-hercegovinai tartományfőnök és Mihalovich horvát bán is. A horvát bán részvételére korábbi példákat is találunk. Az utolsó közös minisztertanácsot 1918. október 30-án tartották, ennek jegyzőkönyve azonban nem maradt fenn. Befejezésül meg kell állapítanunk, hogy még a világháború alatt is a közös miniszteri értekezlet — gemeinsame Ministerkonferenz — megjelölést használták, ami közjogi szempontból jobban kiemelte, hogy nem a két ország minisztertanácsa felett álló és azt egybefoglaló szervről van szó. A közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek előre nyomtatott felzetén már az 1868. február 9-i ülés óta Ministerrat für gemeinsamen Angelegenheiten ('Minisztertanács közös ügyek számára') felirat váltotta fel a „birodalmi" kifejezést. Ez azután változatlanul így maradt mindvégig. Mindkét megjelölés kevesebb alkalmat ad a velük kifejezni kívánt fogalom lényegének félreértésére, mint az utóbbi évtizedekben magyar szövegekben általánossá vált „közös minisztertanács" szóhasználat. Említésre érdemes, hogy az első külügyminiszter-változáskor az az Andrássy került a „császári ház és a külügyek miniszterének" székébe, akit húsz évvel korábban in contumaciam kötél általi halálra ítéltek és 1852-ben in effigie fel is akasztottak, az ő közvetlen utóda pedig az 1848. októberi bécsi forradalomban való részvételéért Windischgraetz által halálra ítélt Haymerle lett.