Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.

72 Kállay István kevert búzából süttessen kenyeret.

61 A nagycenki bizottság előtt 1803-ban szerepelt a csokonyai (Somogy m.) uradalom gazdaságához szükséges robot összeírása. Ez a bizottság sokat foglalkozott a robot alóli felmentésekkel.

62 A nagykárolyi bizottság utasította 1760-ban az összes uradalmakat, hogy a 3 Ft taksán felül mindenkitől évi egy garast szedjenek. A meszely vaj megváltási ára 7 kr, a 12 tojásé 6 kr, egy tyúké 3 poltura volt.

63 A nagycenki 1792 márciusi ülés szabályozta az irtásföldeken szedendő pénzeket. 1808-ban úgy rendelkezett, hogy a vajat pozsonyi iccében mérve május közepétől kezdve, a kappanokat egész nyáron és őszszel, a csirkéket pünkösdtől, a tojásokat tavasztól kell beszedni.

64 A cél az volt, hogy a tisztek a szolgáltatások hátralékait ne hagyják növekedni. 1743 júliusában pl. a kismartoni bizottság kiengedte azt a gazdát, akit az ozorai (Tolna m.) uradalom hátralék miatt már egy éve börtönben tartott. A bizottság lehetőséget kívánt ezzel adni, hogy az illető gazdaságát rendbehozva, hátralékát rendezze. A bizottság a hátralék felhalmozódásáért az uradalmi tiszteket is elmarasztalta, „miért hagyták a hátralékot így összegyűlni" — mondták. A bizottság azt is mérlegelte, hogy a hátralékot ne a tisztekkel fizettesse-e meg.

65 Bérleti ügyekkel csak a nagykárolyi és a nagycenki bizottság foglalkozott. A nagykárolyi bizottság ülésén 1759-ben volt napirenden az erdődi határ bérbeadása. Ugyanaz év decemberében Tarpa (Bereg m.) mezőváros megkapta évi 700 Rft-ért bérletbe „a helységben és a határon lévő földesúri jövedelmeket (dézsma, kilenced, kocsma, mészárszék), kivéve a homagiális büntetéseket". A favágás azonban 12 Ft büntetés terhe mellett tilos maradt.

66 A nagycenki ülés 1803-ban mérlegelte Szabó István szentgyörgyi (Zala m.) jobbágy bérlet iránti kérelmét, aki földméréskor igen sovány rétet kapott, „melyet azzal kéne megganéjoztatni, aki a korábbi jó rétemet kapta" — írta. A bizottság egyik tagja vizsgálta ki az ügyet. 1813-ban a Baracson (Fejér m.) dolgozó cigányok kérték bérleti díjuk leszállítását. A bizottság úgy döntött, hogy „mivel a tisztség állítása szerint jól viselik magukat, kárt nem tesznek, kinek-kinek árendájábúl négy forintot, a vajdáéból öt forintot erre az évre elengednek".

67 A szántóföldi munkák szervezésével csak a nagykárolyi gazdasági bizottság foglalkozott, a másik két nagybirtokon ez az uradalmi tiszti székek feladata volt. 1761ben a nagykárolyi bizottság utasításában intézkedett a szántásról az udvarbírónak: „Az ugarszántást is recommendálljuk kegyelmednek, mennél többet szántasson" — írták.

68 1772-ben a barázdáitatásról, ugaroltatásról rendelkeztek, 1784-ben utasították a tiszteket, hogy „ha az idő engedi, minél több irtást csináltassanak".

69 A kismartoni bizottság viszonylag kevesebb figyelmet fordított a gabonatermesztésre, mint a másik kettő. A nagykárolyi pl. 1772 júliusában a majorsági árpa kaszálásáról rendelkezett. 1774 májusában utasította a károlyi udvarbírót, hogy a szőlőhegyi búzavermek építéséhez szükséges karókat a jobbágyokkal vágassa ki. Ugyanaz 81 Uo. 1772. márc. 21, ápr. 11. 62 P 623. Prot. 1803. No 503; 1813. No 722. 63 P397. I. 1. 1760. jan. 21. 64 P 623. Prot. 1792. III. No 31, 1808. No 272. 65 P 108. Rep. 64. Fasc. A. No 3. 15. pont. 66 P397. I. 1. 1759. dec. 13. 67 P 623. Prot. 1803. No 731.; 1813. No 722. XIII. 68 P 397. I. 1. 1761. máj. 26. 69 Uo. 1772. febr. 15. No 56..., máj. 9. No 190., 1784. okt. 30. pag. 445.