Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Kállay István: Az uradalmi gazdasági bizottság a későfeudális nagybirtokon / 61–86. o.
Az uradalmi gazdasági bizottság 65 létrehozása sem Széchenyi Ferenc, sem a birtok története szempontjából nem érdektelen. Az 1789 óta működő bizottság keltezetlen „plánuma" az 1790-es évek elejéről való, Ebben Széchenyi megállapítja, hogy egy személy nem tudja a több vármegyében, egymástól távol fekvő jószágokat irányítani, — ez a gazdaság kárával jár. Az uradalmak egységes vezetése, az eladási árak szabályozása, a javítások bevezetése, a gazdaság folytatása, a tisztek felügyelete lett a bizottság feladata. 22 A nagycenki commissio 1816-ig működött, ekkor helyét a Directio vette át. 23 A gazdasági bizottság szervezete A bizottság szervezetét a nagybirtokos az alapítólevélben szabályozta. Elnöke minden esetben az ő személyes és teljhatalmú megbízottja volt. így a kismartoni bizottság élén 1751-ig Wachtl Kristóf udvari tanácsos, ezt követően gróf Herbeviller, majd a régens, a nagykárolyi bizottság élén Gáspár Sándor jószágigazgató, a nagycenki bizottság élén Pap József plenipotentiarius állott. A bizottság tagjai a főszámvevő, főadószedő, a jogügyigazgató, a főszámtartö, a főügyész, a levéltárnok — rendszerint az ülés jegyzője — és az uradalmi titkár voltak. Az üléseken általában öt-hat személy vett részt, de legalább négynek jelen kellett lennie. Igen gyakran megjelentek a kerületi felügyelők is. Az egyes uradalmak tiszttartóit abban az esetben hívták vagy idézték meg, ha az uradalmat érintő fontos kérdést vagy a tiszttartó jelentését vitatták meg. Előfordult, hogy az ülésen a földmérő is részt vett. Ha a napirend jogszolgáltatás volt, néha szolgabírák, megyei jegyzők, táblabírák is találhatók a jelenlevők között. Ritkábban az is megesett, hogy maga a panaszos személyesen jelent meg az ülés előtt. A meghívottak, idézettek és a bizottság tagjainak megjelenése kötelező volt. Külön járandóságot ezért nem kaptak. 24 A bizottság az Esterházyaknál és a Széchenyieknél kéthetente, a Károlyiaknál hetente ülésezett. Nyilvánvalóan megyei példára — szükség esetén — az együttes ülésen kívül kisgyűléseket (commissio particularis) is tartottak. Ilyet akkor hívtak össze, ha valamely halasztást nem tűrő ügyben — az együttes ülés összehívása előtt — intézkedésre volt szükség. A kisgyűlésen hozott határozatokat a következő együttes ülésen referálni kellett. 25 A bizottság tagjai nem kaptak külön meghívót, hiszen az ülés a hét valamelyik meghatározott napján volt. A nagykárolyi bizottság pl. minden szombaton reggel nyolc órakor ült össze. 26 A nagycenki bizottság akkor is összeült minden tizennegyedik napon, ha az ünnepié esett. 27 Ügyeltek arra, hogy uradalmi tiszteket a dologidőn kívül, a karácsonyi szünetben vagy más nyugodt időben hívjanak meg, hogy munkájukban ne akadályozzák. A gazdasági bizottság ülésén — melyet rendszerint a központi uradalom székhelyén tartottak — először az előző ülés határozatait olvasták fel, számon kérve azok végrehajtását. A nagycenki bizottság — Széchenyi Ferenc utasítására — a gazdasági ügyek előtt tárgyalta a jobbágyok kérelmeit, panaszait. 28 Egyébként az ülések napirendje a következőképpen alakult: 22 P 623. Széchenyi család lt. X. k. 11. cs. No 9. 23 P 623. Gazdasági bizottság, Protocollum (Prot.) 1816, No 20. 24 P 155. Esterházy hercegi lt., Központi birtokigazgatás, III. 1756. okt. 29—31. — P 397. 1.1. 1760. febr. 15., 1772. okt. 17, nov. 28., 1773. szept. 25. P 623. X. k. 11. cs. No 9. 25 P 108. Rep. 64. Fasc. B. No 14. et B., 1751, ápr. /l. pont: dec. /9. pont. 28 P 397. I. 1. 1772. jan. 4. No. 20. 8 ' P623. X. k. 11. cs. No 9., No 1. 28 Uo. No 2. 5 Levéltári Közlemények I.
