Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

50 Tomöry Márta többször nem is jelentkezik. Csupán Pecz készíti el most már a külföldi tanulmányutak tapasztalatainak felhasználásával újabb tervét, melyet 1907. január 4-én nyújt be az új belügyminiszternek, Andrássy Gyulának.

91 Pecz új telket szemelt ki tervéhez, Andrássy szívesen támogatná így az épület ügyét, de az új miniszterelnök, Wekerle Sándor nem hajlandó a levéltárnak külön épületet építtetni. Annak „legádázabb ellensége" — írja Thallóczynak keserűen Tagányi, aki ekkor a legaktívabb harcosa a dolognak, ösztönzője Thallóczynak. Wekerle valóban nemcsak megtagadja az építési ügy támogatását, hanem felszólítja a Levéltárat, hogy a Bécsi kapu téri kaszárnyában levő iratokat szállíttassa el. „Ki akarja kergetni (őket) — írja Tagányi —, azt akarja", hogy az utcára hurcolkodjunk iratainkkal, avagy ideiglenes barakot készítsenek részünkre — bámulj Európa ! — csak azért, mert a kaszárnya helyére palotát akar építtetni a m. kir. főszámszék részére. Erre van pénz, amikor fináncokról van szó, de az állam levéltárára egy krajcár sincs..."

92 Thallóczy most már — barátja, Tagányi ösztönzésére — komolyan hozzáfog az ügy támogatásához, előbbre viteléhez. Érveket keres, amikkel aláhúzatja a levéltár jelentőségét, fontosságát. Nemcsak a Levéltár birtokában levő iratanyaggal, annak elhelyezési problémáival foglalkozik, de próbálja bizonyítani, milyen értékes munka folyik a levéltárban. Ehhez Tagányitól kéri s kapja az érveket. Kimutatja pl. azt, hogy a levéltárban az utolsó 10 év alatt 543 új kutató böngészte a múlt okmányait; 449 esetben kértek ki iratokat 1899-ben, de 1908-ig 1015-re emelkedett az igénylők száma, azaz komoly forgalmat bonyolított le ez évek alatt az Országos Levéltár. Rudnay Bélával

93 ki egyetemi évfolyamtársa, és rendőrfőkapitány létére műkedvelő történész is volt hírlapi cikket írat, melyben Rudnay — felhasználva a Nemzeti Múzeumban történt lopás históriáját, — kiemeli a levéltári értékek, okmányok, iratok jelentőségét, s jelzi, „milyen mostohán kezeli országunk azok őrzését, holott mindez dísze lehetne a hazának, önálló, megfelelő épülettel..." stb. Miközben telnek az évek, Óváry 1908 végén nyugdíjba megy. Utóda Nagy Gyula mint főlevéltárnok pedig 1912 elején kéri — nyugdíjba menetele előtt — az egy évi szabadságot. Ekkor kap ideiglenes jelleggel megbízatást Csánki a Levéltár vezetésére. Csánki eladdig csak közvetve tartotta Thallóczyval a kapcsolatot, az építkezés ügyeit Tagányi adminisztrálta s tájékoztatta mindenről barátját. Most Csánki előtérbe lép, s szinte elönti leveleivel Thallóczy íróasztalát. 1912 március elején boldogan írja, hogy a pénzügyminisztériumban „a legsürgősebb építési feladatok tárgyában" értekezlet ül össze, melyre hivatalos meghívást kapott ő is, majd beszámol az ott történtekről. Közli, hogy az értekezleten az Országos Levéltár építését ítélték legsürgősebbnek. A minisztériumban most már lépéseket tesznek: hogyan is fogjanak hozzá a Levéltár épületének megépítéséhez. Némethy Károly,

94 a belügyminisztérium államtitkára — Thallóczynak régi barátja, — június eleji levelében megköszöni Thallóczy91 Uo. 166/1907. ein. 92 Tagányi Károly Thalloczyhoz 1909. júl. 13. 23. sz. 93 Rudnay Béla (1857—1932) családtörténész, budapesti rendőrfőkapitány. Thallóczynak egyetemi évfolyamtársa, levélváltásuk egyrészt a „sajtó" ellenőrzése, illetve a Bosznia-Hercegovina területéről Budapestre utazó kereskedők, ill. politikai küldöttségek útjának figyelése témakörben merült ki. Cikke: Újság 1909. szept. 8. sz. 94 Némethy Károly (1862—1941) jogász, közigazgatási politikus, 1884—1918 a belügyminisztérium szolgálatában, 1910-től mint admin. államtitkár. Thalloczyhoz baráti szálak fűzték, sokszor volt a bécsi „tanya" vendége. Thallóczy — pártfogoltjai érdekében — sűrűn kereste fel leveleivel, vagy személyesen. Némethy levele Thalloczyhoz 1911. jún. 8. OSzK Kt. Fond XI, 723.