Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.
48 l ömöry Márta kat, töprengtek, hogyan lehetne megjavítani az elfajult parlamenti életet stb. De Héderváry mellett más vezető politikusok, köztük az egymásután következő miniszterelnökök is igen sokszor felkeresték, amikor valamilyen komplikáltabb közjogi, vagy kormányzati kérdésnek előtörténetét akarták megismerni. így Tisza István, Wekerle Sándor, Bánffy Dezső, Szilágyi Dezső. Thallóczy bécsi lakása ekkor már nemcsak fiatal, tehetséges magyar tudósjelölteknek, művésznövendékeknek találkozóhelye — egyre többnek otthona is —, de több politikus is sűrűn élvezi vendégszeretetét, keresi barátságát. A Levéltár esetében is sok minden könnyebben érthető, ha Thallóczy most vázolt kapcsolatait figyelembe vesszük. Pauler utolsó levelében ilyesmire célzott, amikor „megfelelő médiumot" keresve tőle kért tanácsot. Pauler e levelének másik kitétele: „A Levéltárt nem szabad kezedből kibocsátani" is azt jelzi: jól tudta Pauler, mit jelent az, hogy Thallóczy Bécsben van. Thallóczy ezt érzi, amikor nem fogadja el a főlevéltárnoki állást. Szeretné azonban az intézmény sorsát jó kezekben tudni. Barátjára, Károlyi Árpádra gondol, őt kapacitálná. Károlyi azonban vonakodik: nagyothallása miatt vezetői állás betöltésére alkalmatlannak érzi magát. Thallóczy nem akar ebbe belenyugodni, Khuen-Héderváryval — aki akkor miniszterelnök — fogadtatja, s kéri, hasson rá. Károlyi sokat gondolkodik, leutazik Budára, „környezettanulmányt" végez ott, majd megmarad elhatározása mellett: nem vállalja el e fontos közéleti pozíciót. Levélben mondja el Thallóczynak, mit látott a Levéltárban: „...Az Országos Levéltárban arra számítanak, hogy Óváiyt kinevezik, ha nem is igazgatónak, az ötödik, de legalább vezetőnek a VI. fizetési osztályba. Tehát lesz rukkolás, mert Óváry levéltárnoki (VII. f. o.) helye igy megürül. És így Nagy Gyula ismét kapaszkodik, az 5—6 gyerekes Csánki végre belejut a valóságos levéltárnoki fizetési fokozatba. Illésy a valóságos allevéltárnokiba, Illésy helyére Kárffy első, Kárffy helyére Mayer Gyula második segédhivatali igazgatónak stb. stb. erre számítanak kétségbeesetten..." Érthető —írja—, miért nem akarnak „kívülről" hozni akár „szakférfit" is. 85 1904 végén így Óváry megkapja előléptetését főlevéltárnokká, s igazgatói megbízatását is. Hozzáfog — ahogyan ígérte — elképzelései megvalósításához. A Levéltár építési ügyei felett Nagy Gyula és Tagányi Károly őrködik ez években. 1904 nyarán ugyanis megint előtérbe kerülhetett az új épület ügye. Mint említettük, a belügyminisztérium palotája, illetve a miniszterelnökségi palota átépítése (mert közben erről is szó volt) nem valósul meg, s úgy látszik: az előirányzott pénzt meg lehetne szerezni. Míg 1874-ben — Pauler külföldi útja után — 5 000 m 3-re becsülték a tervezett levéltár befogadóképességét, most ennek négyszeresét találnák megfelelőnek. Pecztől várják ehhez új telekhely kiválasztását. 1904 augusztusában ugyanis már a Bécsi kapu téren álló régi kaszárnyaépület egy részét is raktárrá kellett a levéltár számára átalakítani, hogy a növekvő iratanyagnak helyet tudjanak biztosítani. Ilyen előzmények után jelentkezik Tisza István belügyminiszter Thallóczynál hivatalos levéllel, melyben közli, hogy „az Országos Levéltár-i épület felépítése iránti tárgyalások újból folyamatba tétetvén, a felmerülő teendők ellátására Sándor János 86 belügyminiszteri államtitkár úr elnöklete alatt" bizottságot szervezett. „Ezen nagy85 Károlyi Árpád Thallóczyhoz 1903. okt. 24. 41. sz. levél. 88 Sándor János (1860—1922) politikus, mint főszolgabíró kezd, majd többször al-, illetve főispán. 1903—1905-ben belügyi államtitkár, (Tisza István sógora.) 1913—1917 között — Tisza második min. elnöksége idején — belügyminiszter.
