Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - Tömöry Márta: Thallóczy Lajos és az Országos Levéltár / 25–60. o.

28 Tömöry Márta ténelem tanárokkal rendelkező iskola „önképző egyletének" is szorgalmas tagja, több pályadíjának elnyerője. (VI. osztályos korában pl. Richelieu bíbornok világpolitikai jelentőségéről írt dolgozatával 2 aranyat nyert.) 15 éves korában kezdi írni „Diáknapló"-ját, amelynek első oldalain feljegyzi azoknak a könyveknek bibliográfiai adatait, amelyeket már középiskolás korában el is akar olvasni, illetve meg akar vásárolni. Már itt megnyilvánul erős történelmi érdeklődése. (A magyar politikatörténet — önvédelmi harcainkról szóló művek — mellett felsorolja a legjobb korabeli magyar s külföldi gazdaságtörténeti, társadalomtörténeti feldolgozást, amelyekből az egész Európa közállapotaira, illetve az államrendszerek változásaira vonatkozó tudását kívánja meríteni, szélesíteni.)

10 Diáknaplója II. részében a már elolvasott művek tartalmi kivonatát, hozzáfűzött véleményeit írja le, majd a III. részben felsorolja az 1873—75 között megjelent saját cikkeinek adatait. Az 1873—74-es években még középiskolás, de jó pár cikke jelent meg a korabeli napilapokban, lapokban. (Pl. az Ellenőr, a Pesti Napló, a Fővárosi Lapok, Budapesti Közlöny, Üstökös, Irodalmi Értesítő, Magyar Gyorsíró, Vasárnapi Újság stb. hasábjain.) 1875 őszén kerül az egyetemre, mint bölcsészhallgató. Leckekönyvébe rendkívül tervszerűen nemcsak a kötelező történelmi tárgyakat, kollégiumokat vette fel, hanem a szükséges segédtudományokat s jogi tárgyakat is. III. éves korában már joghallgató, leckekönyvei szerint 2 év alatt a bölcsészettudományok hallgatását befejezte, 1877 őszétől jogi stúdiumokat végez.

11 Cikkeihez, melyeket csak úgy ont magából ez években, már középiskolás korától nemcsak nyomtatásban megjelent, vagy idegennyelvű tanulmányokat használ fel „forrásul", hanem levéltári kutatásokat is végez. Az Országos Levéltár kutatói naplói meggyőzhetnek bennünket arról, már 1874-ben járt ily céllal a Levéltárban. Engedélyeitmindenesetben magától Paulertől kapta, aki már gimnazista korában „tanárjelölt"-ként jegyezte be, — egyébként nem is adhatott volna részére látogatási engedélyt. (Pl. a Benyovszky családra vonatkozó írásokba kért betekintést, majd II. Rákóczi Ferenc korára, s aztán más alkalommal az osztrák császári cím felvételére vonatkozó iratok tanulmányozhatására kért engedélyt, — még középiskolás korában, illetve levéltári kinevezése előtt.

12 A Thallóczy nevet már ekkor — írói névként — kezdi használni, majd amikor az egyetemre beiratkozott a Strommer—Thallóczyt használta, aztán előre vette a Thallóczyt, később a Strommert teljesen el is hagyta, bár hivatalosan névváltoztatást sohasem kért. Mint láttuk, Pauler Gyula már ekkor megkülönböztetetten bánt vele. Ismeretségük már ekkor sem felszínes. Pauler Gyula a Magyar Történelmi Társulat egyik alapító tagja volt, s már a Társulat „műhelyében" többször találkozhatott a középiskolás ifjúval, aki Thaly Kálmánnak „legényeként" 1873 óta díjtalanul, majd 1874től némi díjazással végezte pl. a nyomdai feladatokat. Thaly a Századok szerkesztésénél igen jól tudta őt használni. — De az ifjú már ekkor a Társulat körén túl, s talán még jobban is, egy másik tudományág művelői között, a régészeknél is otthon volt; Nyáry Alberthez és Jenőhöz csatlakozott. Nyáry Alberthez éremtani, mindkét Nyáryhoz a régészet iránti érdeklődés vitte. Alberthez tartósabb szálak fűzték: már középiskolás korában sűrűn kísérte el az általa végeztetett ásatásokhoz. A régészet iránti 10 Diáknapló TM birtokában. 11 OSzK Kt Fond XI. 1135. 12 Erről tanúskodik az Országos Levéltár (a továbbiakban OL) 1875-ös „Mutató"-ja.