Levéltári Közlemények, 47. (1976)
Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.
238 Sashegyi Oszkár V. fizetési osztályba való előléptetésével a cím mellé végre a miniszteri tanácsosi fizetést is megkapta. 60 A rangban Pauler után következő' Jakab Elek, aki már kezdettől fogva nehezen tudott főnökével összeférni, idejét inkább irodalmi (részben publicisztikai jellegű) munkásságnak, minta levéltári feladatoknak szentelte. Pauler 1892-ben, amikor a 71 éves Jakab nyugdíjaztatásának kérdése felmerült, azt állította, hogy Jakab távozása a szolgálat szempontjából semmiféle hátrányt nem okozna, mert „az erdélyi ügyeket, mióta az Országos Levéltár élén állani szerencsém van, tényleg — ha nem is nominálisan — mindig mások, most már évek óta Sándor János fogalmazó úr" végezték. A nyugdíjaztatást azonban — amelynek kérdése a marosvásárhelyi királyi tábla levéltárának Budapestre szállításával kapcsolatban Jakab által elkövetett önkényeskedés és hanyagság következtében vetődött fel — Jakab rossz anyagi körülményeire való tekintettel egyelőre mégsem javasolta, elegendőnek találta, ha a miniszter helytelenítését fejezi ki Jakab eljárása miatt. A javaslatnak megfelelően Jakab csak írásbeli figyelmeztetést kapott. 61 Jakab ezt követően olyan információkat adott újságíróknak, amelyek az Országos Levéltár számára kellemetlen újsághírek közlését indították el. Az ezt követő vizsgálat eredménye egyértelműen terhelő volt Jakabra nézve, s ezért a miniszter 1892 novemberében nyugdíjazni kívánta. 62 Ettől azonban Jakab kérelmére 63 végül mégis eltekintett, s így Jakab Elek 1897. július 22-én bekövetkezett haláláig az Országos Levéltár tisztviselője maradt. Jakab halála után a második és a harmadik országos levéltárnok, Óváry Lipót és Tasnádi Nagy Gyula, az első illetőleg a második helyre lépett elő, a harmadik országos levéltárnoki állásra pedig Sándor János kapott kinevezést. Óváry — mint rangidős levéltárnok és a főlevéltárnok állandó helyettese — Pauler közbenjárására í900-ban miniszteri osztálytanácsosi címet és jelleget kapott. Pauler ezzel azt kívánta elérni, hogy az Országos Levéltár szervezetileg is egyenrangúvá váljék más országos szervekkel (a Kincstári Jogügyigazgatósággal, a Központi Statisztikai Hivatallal, a Postatakarékpénztárral, a Közalapítványi Ugyigazgatósággal), amelyek vezetői az V., aligazgatói a VI. fizetési osztályba voltak besorolva, s a bécsi „közös ún. titkos állami levéltárral, melynek élén álló igazgató Hofrat, az aligazgatók pedig osztálytanácsosok" voltak. 64 A címadományozás azonban Óváryt 60 Uo. — Pauler 1896 óta minden évben kérte a maga számára az V., az első országos levéltárnok számára pedig a VI. fizetési osztályt. 1897-ben és a következő években azonban a minisztertanács a költségvetések összeállításánál a legszigorúbb takarékosságot írták elő. Miután ő az V. fizetési osztályba 1900-ban bejutott, kérte, hogy Óváryt sorolják a Vl-ba, ami „kitöltené azt a hézagot, mely most az Országos Levéltár hierarchiai fokozatában keletkezett." OL Y 1 — 1922 — 789 (1900— 898). 61 OL K 148. — 1892 — II. b. — 55. 62 Jakab a vizsgálat során azt állította, hogy tisztviselőtársai áskálódnak ellene, hogy az Országos Levéltárban meglazult a fegyelem, s ezt a tisztikart „mások becsületében gázolva s családi életök feldúlása árán is törekvők, erőszakoskodók csapatjá"-nak nevezte. — OLY 1. — 1892 — — IL — 12.(1217). 63 1892 november 21-i kérvényében Jakab többek között így ír: „Az Országos Levéltár szintúgy, mint a Múzeum, Akadémia, Egyetemi Könyvtár, tudományos és nem bureaucraticus jellegű. Ide hosszas gyakorlat s bőv tapasztalás kell, az életkor tehát — ha erővel egyesül — minden civilizált államban előnynek tekintetik. Ezért nem bocsátották el a 74 éves Toldyt, a 86 éves Hunfalvy Pált, ezért nem nyugdíjazzák a 78 éves Pulszkyt, sőt a kir. Curiánál is Tóth Lőrinc és Csemegi Károly tanácselnököket, s ő felsége mellől a 70 éven fejüli Pápay és Hirsch udvari tanácsosokat." Arra is hivatkozott, hogy az osztrákok senkit sem nyugdíjaznak, amíg képes feladatait ellátni. — OL K 148. — 1892 — II. b. — 55 (4792). 61 OL K 148. — 1900 — II. tv— 4571.
