Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Sashegyi Oszkár: Az Országos Levéltár személyzete, 1874–1903 / 217–245. o.

236 Sashegyi Oszkár 4. A konszolidáció évet (1893—1903) Pauler Gyula működésének utolsó évtizedét a viszonylag gyors előmeneteli lehetőségek s a lappangó ellentétek feletti gondos egyensúlytartás, felszíni csend jellemezte. Az állami tisztviselők illetményeit szabályozó -1893. évi IV. törvénycikk előkészítése során a levéltári tisztviselők vonatkozásában Pauler kívánságait messzemenően figyelembe vették. A pénzügyminisztérium eredetileg azt tervezte, hogy az Országos Levéltár fogalmazó személyzete a VII. fizetési osztálytól lefelé a belügyminisztérium fogalmazó szakának hasonló osztályaival egy státust alkosson. Pauler ennek a tervnek — bár egyesek számára jobb előléptetési lehetőségeket ígért — elvből ellenállt, lévén, hogy a levéltárnokok más képzettséggel rendelkeztek, külön szakvizsgát tettek. Emiatt külön státusban hagyásukat kérte, de a „quinquennális emelkedés" (ötévenkénti fizetésemelés) behozásával. Ez utóbbit persze ismét nem sikerült elérnie. A maga számára az V. fizetési osztályt és az országos főlevéltárnoki címet kérte (amely címmel már elődei is rendelkeztek), az allevéltárnokok számára az országos levéltárnoki címet, s közülük a rangban első számára a VI., a többinek a VII. fizetési osztályba való besorolását javasolta. A VIII. fizetési osztályba soroltak az országos allevéltárnoki címet kapják. Ide kerülne a fogalmazók egy része, a többiek — fogalmazói címmel — a IX. fizetési osztályban maradnának. A státusnak erre a széthúzására, eggyel több rangosztály és cím bevezetésére az a körülmény adott lehetőséget, hogy a minisztériumi hierarchiába a „segédtitkári" állást betoldották. A törvény az Országos Levéltár tisztviselői számára az addiginál valamivel jobb besorolást biztosított. A fogalmazói szak tisztviselőit az addigi 3 helyett négy kategóriába sorolták be, a Pauler általjavasolt címekkel, de a főlevéltárnok nem kapta meg az V., az első országos levéltárnok a VI. fizetési osztályt, hanem az előbbi csak a VI., az utóbbi — a többi országos levéltárnokkal együtt — a VII. fizetési osztályban vesztegelt, ami, összevetve más országos intézményekkel (pl. Nemzeti Múzeum, vagy a külföldi állami központi levéltárak, amelyek vezetői mind az V. rangosztályban voltak), kétségkívül az Országos Levéltár lebecsülését jelentette. A kezelő szaknál a pénzügyminisztérium az Országos Levéltárban a kezelő igazgatói állást fölöslegesnek tartotta. Ezt a támadást Paulernek sikerült kivédenie. „Az országos levéltári kezelő szak — írta a belügyminiszterhez intézett felterjesztésében — nem csak leír, tisztáz, iktat stb. stb., hanem a könnyebb irattári jellegű munkákban is eljár, feladata az összes oeconomicum, papír, tenta sat. beszerzéstől, tisztogatás, ablakok kellő becsukására való felügyelet. Practice nézve, még most maga az alulírt vezeti e dolgoknak is jó részét, s a kezelő igazgató emellett egy allevéltárnok teendőit végzi: de szervezet nem egyes személyekre való tekintettel készül, hanem definitivum, s a kezelő igazgató állásának — mikor az országos levéltárnoknak nem talál többé ilyfélére érkezésének lenni, mikor az Országos Levéltárnak külön épülete lesz — eltekintve más levéltári teendőktől, annyi és oly felelősséggel járó teendője lesz csak e hivatalánál fogva, hogy ennek megfelelő magasabb, pl. a belügyi igazgatónak megfelelő állomás az Országos Levéltárban sem nélkülözhető." Ekkor javasolta a kezelő igazgatónak a kezelő főigazgató, a kezelő aligazgatónak a kezelő igazgató címet, hangsúlyozva, hogy a minisztériumi segédhivatali tisztviselőktől csak 4 gimnáziumot kívánnak, míg az Országos Levéltár kezelő tisztjeinél az érettségi követelmény. A törvény alapján végrehajtott fizetésrendezés mind a fogalmazó szak tisztvise-