Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Szentgyörgyi Mária: Az erdélyi puskás címerek / 196–204. o.

200 Szenígyörgyi Mária megszűnéséig, nagymértékben befolyásolta ezeken kívül a fokozott katonai szükséglet. A kis országnak két egymásnak ütköző nagyhatalom, a torok és a német között kellett megállania. Hivatásának csak úgy tudott megfelelni, ha a folytonos határvillongások és nagyhatalmi terjeszkedések ellenére is fegyveres erővel biztosítja függetlenségét. A katonáskodás súlyos terhekkel járt, így érthető, hogy ennek vállalása vagy felhagyása elhatárolóan befolyásolta egyének és társadalmi rétegek sorsának alakulását. Ezek az alapvető tényezők érthetővé teszik azt, hogy a fejedelemkori Erdély társadalma nagyon rugalmas — sehol nem találunk megmerevedett, élesen elhatárolt társadalmi osztályokat — és ellentétes irányú kettős mozgást mutat. Egyrészt kiváltságolt, katonáskodásra kötelezett elemek fáradnak bele a folytonos harcba, igyekeznek a valóban mind terhesebbé váló kötelességektől megszabadulni, ha másként nem lehet, még a jobbágyélet vállalásával is. Másrészt új, friss erőtől duzzadó rétegek kerülnek be a „vitézi rend"-be és alkotják később az exemptionalisták és conditionalisták sokféle válfaját. Úgyhogy a fejedelmi kor végére a helyi nemességnek sokszínű s különös formája alakul ki. A jobbágy és nemes kategórián kívül, illetőleg a kettő között szabadsággal élő színes tömegek jelentőségére utal Báthory András bíbornok, majd Báthory Gábor fejedelmi esküjének az a részlete, melyben ígérik, „hogy az birodalmokban és országokban levő Nagyságos Urakat, Nemeseket és Vitézlőket, Székelységet, kerített és Mező Városokat és in genere minden nemzetségeket, Rendeket, Státusokat ... Szabadságokban törvényekben és Approbate Consvetudojukban" megtartják.

10 A kővári vártartomány társadalma sajátos keretek között tükrözi a jellegzetes erdélyi fejlődést. Szolgáló népei a legelső ismereteinktől kezdve fegyverforgatók. A kiterjedt magánföldesúri kiváltságokat erősíti az 1543-i székelyvásárhelyi országgyűlés határozata, mely szerint mentesek az adórovás alól mindazok, akik szabadosok és akik földesuraknak nem adóznak. A váruradalom katonai jelentősége és autonómiája igen korán megteremtette, vagy még inkább végig megőrizte azokat a társadalmi elemeket, amelyekből a XVI—

XVII. századi fejlődés kibontakozott. Katonáskodó, postálkodó és különböző, a várhoz tartozó, szabad népei csak a földesúri fennhatóság alól szakadtak ki az idő folyamán, a paraszti termelésből nem. Ez a tény alapvetően határozza meg ellentmondásos társadalmi helyzetüket és azokat a feszítő erőket, melyek az itteni társadalmi rétegeket szembe állítják egymással.

11 Annak ellenére, hogy a kővári fejlődés szervesen simul bele az erdélyi társadalom alakulásába, már az egykorúak is jelzik különállását is. A századfordulón Rudolf kiküldött biztosai idegen szemmel a székelyekéhez hasonlítják Kővár vidékének társadalmát és a szabadság adományozását Mihály vajda személyéhez kötik. 1600 augusztusában Szatmárról jelentik: „... der Herr vajda [Mihály] gebe der Kővárischen unterthanen Zägglische freiheit [székely szabadságot] auf Kind-Kinder und nur dass sie mit wehr und waffen zum Krieg gefasst seyen ..."

12 De nemcsak az idegen biztosok látták a szokottól eltérően Kővár vidék jogi és társadalmi viszonyait, annak tudta a fejedelmi udvar is. Nagylucsei Dóczy Andráshoz írja Bethlen Gábor 1615 novemberében: 10 EOE IV. 279 és Approbatae Constitutiones Regni Transilvaniae et Partium Hungáriáé eidem annexarum. Claudiopoli, 1696. II. 1—2. 11 Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. (Értekezések a Történeti Tudományok Köréből. Új sorozat 56.) Budapest, 1972. (továbbiakban: Kővár) 97—98. la Szádeczky Lajos: Regesták Mihály vajda történetéhez. Történeti Tár 1884. 465. és Szádeczky Lajos: Erdély és Mihály vajda története 1595—1601. Temesvár, 1893. 559.