Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 2. - Ember Győző: Levéltári kiadványok / 171–195. o.

182 Ember Győző A keretes forrásközlés a részbeni forrásközlésnek egyik válfaja, amelynél általában forrásrészek, olykor azonban egész források is, a forrásközlő elbeszélő vagy magyarázó szövegébe, annak mintegy keretébe foglalva kerülnek közlésre. A forrásközlésnek a közölt forrás szövegéhez való hűsége alapján betűhív és átíró, valamint fényképen és filmen történő forrásközlést különböztethetünk meg. A betűhív forrásközlés a forrás szövegét minden változtatás nélkül közli. A forrásban levő nyilvánvaló elírásokat, következetlenségeket sem javítja ki, legfeljebb forráskritikai jegyzetben hívja fel rájuk a figyelmet. A rövidítéseket feloldja ugyan, de a feloldásokat zárójelben adja. Az átíró forrásközlés a forrás szövegét a forrásközlő változtatásával, átírásával közli. Az átírásnak két módját különböztethetjük meg: a korhű és a modern átírást. A korhű átírás esetében a forrásközlő a forrás szövegének elírásait és következetlenségeit kijavítja, a korára jellemző kiejtésbeli sajátosságait azonban változatlanul hagyja. A múltbeli beszédnek megfelelően, de a jelenbeli helyesírás szabályait alkalmazva közli a forrást. A jelenbeli helyesírás szabályai szerint írja a hangzók betűjeleit, a kis és a nagy betűket, az írásjeleket, választja el a szavak részeit. Kivételt legfeljebb a tulajdonnevekkel tesz. Ezek írásánál kétféleképpen járhat el. Az egyik mód az, hogy a tulajdonneveket is átírja, betűhív alakjukat pedig szövegkritikai jegyzetben adja. A másik mód pedig az, hogy betűhíven közli őket, és átírt alakjukat adja szövegkritikai jegyzetben. A modern átírás esetében a forrásközlő a forrás szövegét a jelenbeli beszédnek és helyesírásnak megfelelően közli. A forrásnak nemcsak elírásait és következetlenségeit javítja ki, hanem korára jellemző kiejtésbeli sajátosságait is megváltoztatja. A tulajdonnevekkel sem tesz kivételt. A fényképen való forrásközlés esetében a forrásnak a fényképmásolata kerül közlésre. Fényképen rendszerint csak kivételes fontosságú egyes forrásokat szoktak közölni. A fényképen közölt forrást is el lehet látni forrásközlési apparátussal. Az általános módon közölt források közül egyeseknek, vagy egy forrás egyes részeinek a fényképét, a fakszimiléjét is szokták közölni, hogy a forrás külsejét is bemutassák az olvasónak. A filmen történő forrásközlés esetében, amelyet általában mikrofilmpublikációnak neveznek, a forrásnak a mikrofilmmásolata kerül közlésre. Filmen általában egy teljes, nagyobb terjedelmű levéltári egységet — fondot, állagot, sorozatot — szoktak közölni, szelektálás és forrásközlési apparátus nélkül, kivéve a bevezetést. A mikrofilmpublikáció elé is készül bevezetés, amelyben a közlésre kerülő' levéltári egységet röviden ismertetik. Ezt a bevezetést is filmre veszik, vele kezdődik a publikáció. * Sajátos műfaja a történettudományi forrásközlésnek a történeti statisztika. Alapjában véve forrásközlés, a forrásokat azonban olyan módon közli, amely már feldolgozásnak is minősül. Átmeneti műfaj a történelmi forrásközlés és a történelmi feldolgozás között: történelmi félfeldolgozás. A történeti statisztika olyan forrásokat közöl, amelyek tömegesen tartalmaznak számszerű adatokat. A források számszerű adatait a forrásokból kiemelve, különböző csoportosításban, rendszerint összegezve, táblázatokba foglalva közli, magyarázatokat fűz hozzájuk, értékeli Őket, következtetéseket von le belőlük.