Levéltári Közlemények, 47. (1976)

Levéltári Közlemények, 47. (1976) 1. - KRÓNIKA - Józsa Antal: Leonyid Ivanovics Jakovlev (1913–1975) / 159

Bibliográfia 159 LEONYID IVANOVICS JAKOVLEV 1913—1975 Megrendüléssel értesültek azok a magyar levéltárosok, akik az elmúlt két évtizedben kapcsolatban álltak a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főigazgatósággal, volt helyettes vezetőjének, Leonyid Ivanovics Jakovlevnek, a történelemtudományok doktorának hirtelen elhunytáról. Mindössze 62 éves volt, még alkotó erejének, képességének teljében ragadta el a halál. A magyar állami levéltárakat 1955-ben látogatta meg először. Az akkor kialakult kapcsolatból fejlődött ki 1957 után az alkotó együttműködés, amely számos központi és vidéki szovjet és magyar levéltára szélesedett ki. Azokhoz a szovjet levéltári vezetőkhöz tartozott, akik őszinte lelkesedéstől fűtötten keresték a szovjet—magyar forradalmi kapcsolatok feltárásának módjait és lehetőségeit. Ez összhangban állott az SZKP KB ezirányú törekvésével, amely találkozott az MSZMP KB támogatását élvező kezdeményezésünkkel, hogy közös erővel tárjuk fel a magyar internacionalistáknak Szovjet-Oroszországban, az orosz internacionalistáknak pedig Magyarországon betöltött történelmi szerepére vonatkozó forrásokat. Az 1961-ben kezdődő szovjet—magyar közös vállalkozásban szovjet részről az SZKP KB mellett működő Marxizmus—Leninizmus Intézet, a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főigazgatóság, magyar részről a Párttörténeti Intézet, a Levéltárak Országos Központja és a Hadtörténeti Intézet vett részt. Az anyaggyűjtés, a szerkesztői munka a szovjet Levéltári Főigazgatóság kiadványi osztályán összpontosult. Évekig élveztük közös ügyünk érdekében végzett tudományos munkánk folyamán Jakovlev elvtárs messzemenő gondoskodását, támogatását és — mint a kiadványok szerkesztő bizottsága tagjának — alkotó közreműködését. Az így kibontakozó szovjet—magyar történész és levéltáros együttműködésnek megfogható eredményei vannak. Elég ha utalunk a „A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban", valamint, az „Orosz internacionalisták a Magyar Tanácsköztársaságért" cím alatt megjelent, ma már közismertnek számító alapvető forráspublikációkra. Jakovlev elvtárs személyében a szovjet történettudomány a nemzetközi proletárszolidaritás konkrét megnyilvánulásainak egyik legtermékenyebb kutatóját vesztette el. Jelentős pedagógiai múlt állt mögötte. Tanárként kezdte pályafutását, s a halála előtti években egyik moszkvai főiskola tanszékét is vezette. Emlékét megőrizzük, és a szovjet és magyar levéltárosoknak, történészeknek az ő kezdeményezésére is kialakult alkotó együttműködését tovább ápoljuk és fejlesztjük. Józsa Antal