Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 85 Ezt. azért kell kiemelnünk, mert ugyanilyen összetételű tanúnévsorokkal találkozunk III. István számos oklevelében, amelyek pedig a fenti kivételtől eltekintve nem tartalmazzák a consensus-formulát, és egyáltalán nem ismerik az uralkodó osztály felső rétegét jelentő „totum regnum" kifejezést. A tanúnévsorok fennmaradása

220 III. István idején önmagában is igazolja, hogy apja korához képest „alkotmányjogi" változás nem következett be.

221 Ilyenformán a consensus-formula elhanyagolása nem a tényleges helyzet, hanem a királyi írásbeliséget intéző személyek megváltozott felfogásának következménye. Vagy Becen maga, vagy pedig — valószínűbb módon — az udvari papság általános álláspontja fordult szembe a consensus-joggal, hiszen Sudas, Cornellius és Vido főnöksége alatt egyaránt kitart Becen ezen elvi állásponton. A különös persze az, hogy míg Becen egyrészt azt vallja a főemberek beleegyezésére utaló formulák elhagyásával, hogy az uralkodó nincs rászorulva ezek tanácsára és beleegyezésére, addig másrészt ő volt az, aki a királyi intitulatióból elhagyta ura öröklési jogának, „iure hereditario" uralmának kiemelését, amely pedig indokul szolgálhatna a „teljhatalmú" királyságra.

222 Vannak még olyan kifejezések, amelyek megkülönböztetik egymástól azokat az okleveleket, amelyeket nótáriusok „írtak", azoktól, amelyek ilyeneket nem említenek. Néhány találomra kiemelt példa. A királyi tulajdonságok közül a „dignitas"-t használja Barnabás, és II. Géza többi oklevele, a Hugó által írt IV. István oklevél, de III. István idejében eltűnik.

223 Királyi „liberalitas"-ról csak Barnabás tud,

224 „benignitas"-ról viszont csak Becen.

225 A „dementia" viszont mindkettőjüknél előfordul, más oklevélben nem.

226 Királyi utasításokra vegyesen használják az oklevelek a decretum, dispositio, edictum, institutio, institutum, iussum, ordinatio, praeceptio, praeceptum és statútum szavakat. Helytelen lenne azonban római jogi eredetű kifejezések mögött római jogot keresni.

227 Pl. a „decretum" szót nem Evolution de la structure et de la culture de la classe dominante laique dans la Hongrie des Árpád' Acta Historica Acad. Scientiarum Hungaricae 15 (1969) 236—237. 220 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy épp korszakunkban nő meg a korjelző méltóságok felsorolásának aránya a tanúnévsorok rovására. Később a magyar királyok okleveleiből eltűnnek a tanúk, és csupán a korjelző méltóságsorok maradnak. Ennek ellenére III. István okleveleinek zömében még tanúnévsorokat találunk. 221 Hogy a „tanács" és a „tanúskodás", a tanúságtevők és consensusadók köre lényegében azonos, vö. Váczy, A magyar királyság i. m. 610—611. — Vö. még Kern i. m. 318. — Mályusz Elemér szerint a tanács ebben a korban csak véleményező szerepet játszik: Mályusz Elemér, A patrimoniális királyság, Társadalomtudomány 13 (1933) 38. — Uő. A karizmatikus királyság, uo. 14 (1934) 162. — Egyébként a főpapok és a főemberek tanácsára III. István alatt is vannak adataink. A kortárs Prágai Vince írja le Annales-ében a III. István és Mánuel bizánci császár közötti harccal kapcsolatban, amelyben a cseh király közvetített: „Verba predictorum legatorum Greci imperatoris rex Boemie regi Ungariae et primatibus refert, qui sese in eius ponunt consilio." — Albinus Franciscus Gombos, Catalogus fontium históriáé Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Árpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI ab academia litterarum de sancto Stephano rege nominata editus, Tom. III. Budapestini, 1938, 2295. — III. Béla alatt különben újból megtaláljuk a consensus említését. Ld. pl. RA 131: „prenominatum predium per consilium et assensum principum ecclesie Zagrabiensi reddidi." 222 Ld. fenn, 115—120. j. 228 RA 67, 68, 81,95, 102. 224 RA 85. 226 RA 105, 106. 226 RA 80, 90, 93 (hamis), 105. 227 Vö. György Bónis, Einflüsse des römischen Rechts in Ungarn, IRMAE Pars V, 10, Mediolani, 1964, 14, — Uö., Középkori jogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog, Bp., 1972, 18—19.