Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.
Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 79 et idem iussu regis regali et tocius regni sigillo principali roboravit." 168 Azaz, létezik egy „sigillum principale", amely nem csupán a király, hanem az egész ország, a „totum regnum" pecsétje. Lehetetlen ezzel kapcsolatban nem a cseh Szent Vencel pecsétre, mint a „regnum Boemie" pecsétjére gondolnunk, amelyet 1160-tól használtak, hol a királyi pecsét hátlapjaként, hol önállóan, és amelyik lényegében a leghatalmasabb feudális urak közösségének pecsétjéül szolgált. 169 Sajnos, a Barnabás által „írt" és pecsételt oklevél csak XIII. századi másolatban maradt ránk, és így nem tudjuk, hogy melyik pecséttel erősítették meg. Bár kettős viaszpecsét Magyarországon csupán 1213-tól ismert, 170 elvileg nem lehetetlen, hogy nálunk is volt egy külön „sigillum regni", amelyet 1157-ben a „sigillum regale" hátlapjaként használtak. Egy mindenesetre valószínű, hogy a cseh Szent Vencel-pecsét, az ottani „sigillum regni", nem lehetett a magyar elnevezés mintája, hiszen II. Vladiszláv csak 1158-ban lett király. Inkább az ellenkező hatás tételezhető fel. Nézetünk szerint azonban a legvalószínűbb az, hogy Barnabás a „sigillum principale"-nek, főpecsétnek tekintett pecsétet (amelyről nem tudjuk, hogy az aranybullát vagy a viaszpecsétet értette-e annak) nem csupán a király, hanem az „egész ország", a „totum regnum" pecsétjének tartotta, nyilván azon az alapon, hogy használata a „regnum" beleegyezésétől függött. Hogy mit értett Barnabás a beleegyezésen, valamint a „regnum"-on, arra még visszatérünk. Akárhogy is van azonban, ennek hatása már III. István alatt is eltűnt. Nem érdektelenek a tanúfelsorolásoknál alkalmazott formulák sem. A tanúskodást II. Béla alatt János nótárius, de a többi ebből az időből származó oklevél fele egyaránt a „testis" szóval fejezte ki. 171 Ez a kifejezés II. Géza alatta sem tűnik el, de Barnabás nótárius alig használta. 172 III. István idejében mindössze Becen egyetlen oklevelében találjuk meg. 173 Néhány mind a nótáriusok által kiállított, mind más királyi pecsétes oklevélben előforduló, de csak egy-két esetben használt kifejezésen kívül 17 * a tanúskodást leggyakrabban és egy kivétellel csupa olyan oklevélben, amelynek „íróját" ismerjük, a „presentia" szóval fejezték ki. 175 mányok köréből XXIV. k. 10. sz. Bp., 1918, 35. o. 1. j.), ez az oklevél hamis tenorjában sokszorosan ^előforduló „privilégium" kifejezést nem engedi felhasználni. (A hamisságra ld. uo. 11—37. passim.) Úgy látszik tehát, hogy Barnabás elődeihez és utódaihoz képest ritkábban, és talán részben szűkebb értelemben is használta a „privilégium" kifejezést, ez azonban pontosan nem határozható meg. Lehet azonban az is, hogy a „sigillo privilegii" formulát Barnabás csupán a XIII-ik század elejétől a viaszpecsétre alkalmazott „sigillum privilegians" kifejezés előképeként használta. Vö. Kumorovitz L. Bernát, A magyar pecséthasználat története a középkorban, Budapest, 1944, 40. 168 RA 87. — Az oklevelet ugyan hamisnak tekintették, pedig formulás részeiben feltétlenül hiteles, ld. fenn, 30. j. 169 £ rre a cse j 1 p ecs étre nálunk Gerics József hívta fel a figyelmet egy előadásában. — Vö. Ferdinand Seibt, Zur Entwicklung der böhmischen Staatlichkeit. 1212 bis 1471 (Der deutsche Territorialstaat im 14. Jahrhundert, Bd. IL Vorträge und Forschungen Bd. XIV. Sigmaringen, 1971), 467. — Joachim Prochno, Terra Bohemiae, Regnum Bohemiae, Corona Bohemiae (Corona Regni, Studien über die Krone als Symbol des Staates im späteren Mittelalter, hsgg. von Manfred Hellmann, Weimar, 1961), 207.— IL Vladiszláv 1158-ban lett király (1140-től uralkodott), Percy Ernst Schramm, Böhmen und das Regnum. Die Verleihungen der Königswürde an die Herzöge von Böhmen (1085/ 86, 1158, 1198 /1203), (Adel und Kirche. Gerd Teilenbach zum 65. Geburtstag dargebracht von Freunden und Schülern, Frei bürg —Basel —Wien, 1968), 356—362. — Hans Patze, Kaiser Friedrich Barbarossa und der Osten (Vorträge Bd. XII. idézve fenn, 114. j.) 361—362. — Zdehek Fiala, Die Urkunde Kaiser Friedrichs I. für dem böhmischen Fürsten Vladislav IL vom 18. I. 1158 und das „Privilegium minus" für Österreich, M1ÖG 78 (1970) 183. o. 66. j. Leírja IL Vladiszláv pecsétéit és azok feliratait, 170 Szentpétery, Okit. 98. — Kumorovitz, Pecséthasználat i. m. 40. 171 RA 57: „testes autem hü sunt." — 59: „coram testibus istis... huius rei testes sunt." — 61: „assignatis testibus veritatis" (ezt követik a 62 és 66-os hamisítványok). 172 RA 72: „presentibus nobillimis regni testibus." — 76: „huius... institutionis testis est", — 83: „his testibus adhibitis." — Egyik sem Barnabás oklevele; tőle származik 84 és 93 (utóbbi hamis): „testes sunt." 173 RA 108: „testes sunt." 174 Ilyenek a „testimonio procerum (optimatum, nobilium)": RA 72, 73 (Barnabásé), 77 (ugyancsak, keverve a „presentia" kifejezéssel is), 93 (Barnabásé, hamis). — „Conscius facti": RA 86. —• „Rei conscii": RA 106. (Előbbi nótáriusa nincs megadva, ezé Becen volt.) 175 RA 77, 78, 85, 90, 91, 92 (két utóbbi gyanús, mind Barnabásé.) — 103 (gyanús, István „kancelláré"), 104, 108, 110, 116, 120, 123 (utóbbi hamis, mind Becené). — 112, amely nem említi III. István nótáriusát. — A leggyakoribb formula: „presentia meorum (nostrorum) nobilium."
