Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.

42 Ember Győző igényelt, 1966 és 1970 között évi átlagban teljes kapacitásának 23,92, tudományos kapacitásának pedig 16,96%-át. A feldolgozó munkák előrehaladtával, a rendezettség és a segédletekkel való ellátottság növekedésének következtében jelentősen megnőtt az anyagot használók száma, egyre több időt igényelt a kutató- és tájékoztatószolgálat. 1966 és 1970 között évi átlagban teljes kapacitásunknak 15,66, tudományos kapacitásunknak pedig 18,32%-át vette igénybe ez a kétféle szolgálat. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy az évi rendes szabadság, valamint az előre nem látott kiesések 1966 és 1970 között terjes kapacitásunknak 11,70, tudományos kapacitásunknak pedig 13,08%-át jelentették, nem nehéz kiszámítani, hogy teljes kapacitásunknak csupán 48,72, tudományos kapacitásunknak pedig 51,64%-a állott rendelkezésünkre ahhoz, hogy az őrizetünkben levő anyag biztonságos megőrzéséről gondoskodjunk, rendezéssel, minimális selejtezéssel, segédletek és kiadványok készítésével iratainkat minél könnyebben használhatóvá tegyük, azaz tudományos jellegű levéltári munkát végezzünk az említett 5 esztendő alatt. A közművelődésre fordított tevékenység ennek a tudományos jellegű munkának csak minimális hányadát jelentette. * Levéltárunk fejlődéséről történetének szocialista korszakában összefoglalóan azt állapíthatjuk meg, hogy alapvetően különbözött a polgári kori fejlődéstől, s ezt a különbséget előnyére kell elkönyvelnünk. A levéltári intézmények kettős alaprendeltetésének: az anyag biztonságos megőrzésének és minél használhatóbbá tételének, sokkal nagyobb mértékben tett eleget, mint a polgári korszakban. A levéltári védelmet kiterjesztette a még levéltáron kívüli anyagra is. A biztonsági filmezést, a konzerválást, a restaurálást, a könyvkötést, a raktárak egészségügyi gondozását nemcsak teljesen újonnan vezette be, hanem világviszonylatban is elismert magas szintre fejlesztette. A levéltári anyag feldolgozása: rendezése és segédletekkel való ellátása a szocialista korszakban olyan mértékben haladt előre, amelyre méltán lehetünk büszkék. Kevés levéltára van a világnak, amelynek használhatósága a mienkével vetekedhetnék. Levéltárunknak, a benne folyó munkának a tudományos jellege egészen átalakult a szocialista korszakban. A polgári periódusban a történettudomány jelentős bázisává fejlődött, de nem intézményesen, nem tervszerűen művelte a történettudományt, ahogyan a szocialista korszakban teszi, hanem tudományos dolgozóinak egyéni érdeklődésétől és munkához való kedvétől függően. A szocialista korszakban sem szűnt meg a történelmi kutatás bázisa lenni, de nem mindenfajta történelmi kutatásnak, hanem csak a történettudomány ama ágainak, amelyek a levéltárak kettős alaprendeltetésével összefüggenek, amelyek segítik a levéltárakat abban, hogy e kettős rendeltetésnek maximális mértékben megfeleljenek. De kutatóbázisa lett Levéltárunk nemcsak a történettudománynak, hanem a levéltártudománynak is. Ez a tudományág korábban egyáltalában nem rendelkezett kutatóbázissal, sőt tudományág voltát sem ismerték el, vannak, akik még ma sem hajlandók elismerni. De hiába ugat a kutya, a karaván halad a maga útján. Eddigi utunk eredményei feljogosítanak arra a reményre, hogy jó irányban haladunk. Munkánkat ebben az irányban, a nagyrészt már most kitűzött távolabbi célok felé szándékozunk folytatni.