Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.

Az Országos Levéltár száz éve 1874—1974 37 Csak a legfontosabbakat említettem azok közül a munkák közül, amelyeket elsődlegesen anyagunk biztonsága érdekében végeztünk és végzünk. Persze ezek a munkák másodlagosan anyagunk minél könnyebb használatát is szolgálják, mint , ahogyan az elsődlegesen a használhatóság javítását célzó munkák is növelik másodlagosan az anyag biztonságát. Ez utóbbi munkák közül is csak a leglényegesebbeket emelem ki. Hozzávetőleges számítás szerint a Levéltár őrizetében a felszabadulást közvetlenül követően kb. 20 000 iratfolyóméter mennyiségű anyag volt. 1973 végén kereken 33 500 folyóméter volt az anyag mennyisége. Arról, hogy az 1945-beli 20 000 folyóméternyi anyagnak milyen volt a használhatósága, elsősorban rendezettsége és segédletekkel való ellátottsága, nem állanak rendelkezésre kimutatások, hiszen tervszerű feldolgozó munka, amely megkívánja a statisztikai felméréseket, a polgári korszakban nem folyt a Levéltárban. A szocialista korszak levéltári munkájának, főleg a feldolgozó munkának, egyik legfőbb jellemzője éppen a tervszerűség volt. Nagyobb tervszerűségről 1949 óta beszélhetünk a Levéltár munkájában. A felszabadulást közvetlenül követő első években, az épület újjáépítésével párhuzamosan, a háborúban megsérült és széthullott anyag mentése és — többnyire csak ideiglenes — elhelyezése volt a cél. Az anyag feldolgozásának átfogó programja 1949-től kezdődően alakult ki. A program egy levéltári segédletnek az elkészítésével indult, amelyben a Levéltár őrizetében levő egész anyagot felmértük, írásban rögzítve annak leglényegesebb adatait: címét, jelzetét, korát, tárgyát, tagolódását, terjedelmét, rendszerét, használatának módját, a vele kapcsolatos legfontosabb tennivalókat. Ezt a segédletet fondok és állagok szintjén, szintetikus részletességgel, ívformában készítettük, és alapleltárnak neveztük el, jelezve ezzel, hogy későbbi feldolgozó munkánkhoz alapul szolgálónak tartjuk. Eredetileg csak házi használatra szántuk, később azonban sokszorosított formában meg is jelentettük. Ez volt a Levéltár első olyan segédlete, amely a teljes anyagról tájékoztatott, és a Levéltáron kívül is a kutatók rendelkezésére állt. Az alapleltárak után külön tervezési statisztikai felmérések is készültek a teljes anyag rendezettségéről és segédletekkel való ellátottságáról, az ötéves ciklusokban történő középtávú tervezés megkönnyítésére. A levéltári anyag rendezésében először azt a súlyponti feladatot tűztük ki magunk elé, hogy egész anyagunk közép szinten rendezett, mintaállványozott és raktári jelzetekkel ellátott legyen. Ezt a feladatot több ötéves tervciklus folyamán majdnem teljes egészében megvalósítottuk. 1973 végén teljes anyagunknak 99,44%-a volt legalább középszinten rendezett, 99,61 %-a mintaállványozott, és 97, 92 %-a megkapta a raktári jelzeteket. Az említett rendezési munkákkal párhuzamosan kialakítottuk egész anyagunk ideális tektonikáját, azaz magas szintű levéltári egységekre: szekciókra, levéltárakra, fondokra és állagokra való tagolódását. Elkészítettük és 1959/60-ban sokszorosítva megjelentettük fondjaink és állagaink jegyzékét, amely az ideális tektonikát tükrözte. Ezt az ideális levéltári rendszert nemcsak elméletben, a fond- és állagjegyzékben alakítottuk ki, hanem nagyarányú anyagmozgatással, kevés kivétellel, a raktárakban is megvalósítottuk. Nem sok levéltári intézmény dicsekedhetik azzal, hogy majdnem teljes anyagának tényleges raktári rendje megfelel az ideális levéltári rendszernek.