Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.

Az Országos Levéltár száz éve 1874—1974 31 jában fontos szerep jutott a történettudománynak is, és azon belül az Országos Levéltárnak. Klebelsberg a Levéltár addigi fejlődési irányzatának megfelelően, azt jelentősen megerősítve és meggyorsítva, az Országos Levéltárat nem csupán tudományos levéltári intézménnyé, hanem a hazai történettudományi kutatás még szélesebb bázisává szándékozott fejleszteni, mint amilyenné addigra is fejlődött. Ennek a koncepciónak megfelelően került a Levéltár a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alá. Ez a tárca volt a tudomány ügyének is a minisztériuma, az ország tudományos intézményei mind hozzá tartoztak. Az Akadémiának 1949-ben történt újjászervezése előtt kutatóintézetei nem voltak. Az országos jellegű és jelentőségű tudományos intézményeket Klebelsberg Országos Magyar Gyűjtemény egy etem néven közös szervezetbe vonta össze, amely a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumnak alá volt ugyan rendelve, de bizonyos autonómiával is rendelkezett. Klebelsberg halála után Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter elgondolásának megfelelően a Gyűjteményegyetemet Magyar Nemzeti Múzeum néven átszervezték,

40 ami azonban nem járt a szervezet érdemleges változásával. Az Országos Levéltárnak, mint a Gyűjteményegyetem, majd a Nemzeti Múzeum egyik intézményének, az önállósága csökkent. Személyzete egy közös státusba, költségvetése egy közös költségvetésbe olvadt bele. Személyzeti, főleg pedig gazdasági ügyeinek túlnyomó részét közösen intézték a társintézmények ügyeivel. Előnyei és hátrányai egyaránt voltak ennek a közös ügyintézésnek. 1934-ben egy másik szervezeti változás sokkal közelebbről érintette az Országos Levéltárat. A Gyűjteményegyetemet Nemzeti Múzeummá átszervező 1934. évi 8. te. úgy rendelkezett, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum Levéltára, amely az Országos Széchényi Könyvtár egyik osztályából 1929-ben lett önálló intézmény, szervezetileg is olvadjon bele az Országos Levéltárba, amelynek épületébe anyagát már korábban beszállították. A Múzeumi Levéltár beolvadásával elsősorban jelentős családok levéltárai, valamint értékes gyűjtemények kerültek az Országos Levéltárba. A Mohács előtti iratok gyűjteménye, amelyet Középkori törzsanyagnak neveztek, később beleolvadt a Diplomatikai levéltárba. A szervezeti változások az Országos Levéltárnak és a benne folyó munkának a tudományos jellegét voltak hivatva erősíteni. Ezt célozták egyes belső szervezeti reformok is. Kétféle igazgatási jellegű munka akadályozta elsősorban azt, hogy a Levéltár tudományos dolgozói tudományosabb igényű levéltári munkát végezhessenek, egyrészt a levéltári anyag alaposabb feltárásával, másrészt a levéltári irodalom behatóbb művelésével. Az egyik a nemességi ügyek intézése, a másik a kutatószolgálat volt. Az Országos Levéltárat 1912 és 1932 között 20 éven át — 1919 óta főigazgatói címmel — vezető Csánki Dezső két utóda: Herzog József és Jánossy Dénes ezeket az akadályokat akarta szervezeti újításokkal kisebbíteni. Herzog József, aki 1934-ben lett főigazgató, a tudományos dolgozók egy csoportjából Nemességvizsgáló hivatal néven új külön részleget szervezett. Az oda beosztottak csak nemességi ügyeket intéztek, a többi tudományos dolgozó viszont 40 1934. évi 8. te.