Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.

Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban 253 ideiglenesen vagy átmenetileg semmilyen birtokkal nem rendelkeztek. Amennyiben a birtokszerzés időpontja az inkolátus megszerzésének időszakával többé-kevésbé egybeesik, akkor a teljesség kedvéért erre a körülményre is utalunk — különben az inkolátus megszerzésének, ill. elnyerésének időpontját teljesen figyelmen kívül hagyjuk, mivel ez munkánk szempontjából alárendelt jelentőségű tény. A neveket a jegyzék betűrendben, a cseh nyelvben megszokott formában közli, de a jobb eligazodás kedvéért a családok neveit Nagy Iván: Magyarország családai c. kézikönyvének névformájában is közöljük. A korábbi időszakra vonatkozóan — hozzávetőleg a XVII. század közepéig — a családok többségénél a neveket úgy is említjük, ahogy azok a cseh eredetű okiratokban előfordulnak. A családok nőtagjait illetően az a mérvadó, hogy milyen néven szerepelt ez vagy az a családtag akkor, amikor egy bizonyos birtokkal rendelkezett. Azokat az eseteket sem jegyeztük fel, amikor egyes családtagok, mindenekelőtt cseh nemesi származású asszonyok bizonyos örökösödési részesedés alapján tettek szert a cseh országrészekben valamilyen birtoktulajdonra; az ilyen esetek elsősorban a XVIII—

XIX. sz. folyamán gyakoriak. A magyar családok kezében levő birtokok és uradalmak fekvését közelebbről annak a körzetnek (járásnak) a megjelölésével határozzuk meg, ahol a birtok vagy az uradalom a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1960-ban történt közigazgatási beosztása szerint fekszik. A „birtok" (statek) fogalom alatt rendszerint kisebb feudális tulajdont (egy vagy néhány község, általában úri kúriával) értünk, az „uradalom" (panství) fogalma alatt pedig nagyobb feudális birtoktestet (rendszerint hozzávetőlegesen 5 vagy több községgel, amelyek közül némelyik már kis városka vagy város volt és amelyeknek központja az urasági vár vagy kastély). A hivatkozásokat alapvető jelentőségű, lehetőleg könnyen hozzáférhető és megbízható forrásokra és forrás jellegű munkákra korlátozzuk. Ezért leginkább általános jellegű művekre hivatkozunk, s csak szükség esetén idézünk olyan rész-művekből is, amelyek egy-egy sajátos probléma feldolgozásával foglalkoznak. Idézünk ezenkívül néhány forráskiadványt és végül egyes területekre vonatkozó irodalmat is. Néhány kivételtől eltekintve — takarékossági okokból kifolyólag — a genealógiai kézikönyvekre való hivatkozást is mellőzzük. Ebben a geneológiai vonatkozásban általában véve a következő művekre támaszkodunk: Gothaisches Genealogisches Taschenbuch egyes részeire; Kadich: Der mährische Adel; Kempelen: Magyar nemes családok; Kral: Der Adel von Böhmen, Mähren, Schlesien; Kral: Heraldika; Meraviglia-Crivelli: Der Adel von Böhmen; Nagy I.: Magyarország nemes családai; Ottűv slovník naucny (Otta értelmező szótára) egyes címszavaira; Pilnácek: Steromoravsti rodové (Morvaország régi családai) és Rody starého Slezsko (Szilézia régi családai); Sedlácek: Ceskomoravská heraldika (A cseh—morva heraldika) II.; Zibrt: Bibliografie ceské historie (Cseh történeti bibliográfia) I. Ezek a művek a régebbi irodalomra vonatkozó adatokat is tartalmazzák. Topográfiai vonatkozásban Morvaország és Szilézia területére nézve az alapvető támaszt L. Hosák: Historicky mistopis zemé Moravskoslezské (Morvaország-Szilézia történelmi helyrajza), jelenti, amely teljes és sokoldalú információkat tartalmaz, s gazdag forrás- és irodalomjegyzékkel is rendelkezik. Csehországra, vonatkozóan legfontosabbnak az alábbi műveket tekinthetjük: A. Sedlácek: Hrady, zámky a tvrze královstvi ceského (A cseh királyság várai, kastélyai és erődítményei) és /. G. Sommer: Das Königreich Böhmen. Mivel a cseh királyságra vonatkozóan nem rendelkezünk olyan terjedelmes és összefoglaló munkával, mint amilyen Morvaország vonatkozásában Hosák munkája, a XIX. sz. közepétől terjedő időszakra másjellegű anyagokat is figyelembe kellett vennünk, pl. a nagybirtokok címtárait, a földreform-korabeli anyagokat és végül a cseh levéltárak levéltári útmutatóinak bizonyos köteteit. Bizonyos mértékig sajátos jelleggel bírnak a „Zemské desky moravské" (A morvaországi földbirtokkönyvek) c. forráskiadványból merített adatok. A földbírtokkönyvi hivatalok (zemské desky) birtokjogi intézmények voltak, s a földbirtokkönyvekben a földtulajdonban bekövetkezett változásokatjegyezték fel. Ez a bejegyzés vagy „betáblázás" utólag készült, vagyis kisebb-nagyobb késéssel a birtok átruházásának aktusa után. A régebbi korokra (kb. a XVI. sz. végéig) vonatkozóan jobbára csak ezek a betáblázások állnak rendelkezésünkre; azt a gyakorlatot, hogy a bejegyzésekben a birtokátadás pontos dátumát is feltüntetik, csak később vezették be. Éppen ezért azoknál az eseteknél, ahol csupán a betáblázás, vagyis az erre vonatkozó bejegyzés dátuma ismeretes, ott a megfelelő dátumnál feltüntetjük az „int", rövidítést. A zemské desky adataira támaszkodik a Hosák által készített munka úgy is, hogy itt is figyelembe kell venni, hogy a birtok tényleges átadásának vagy csak a betáblázásnak (mely tehát a magyar gyakorlatban nem a birtok megterhelését jelentő „intabulatió"-val, hanem az annak jogi átadását jelentő „fassió"-val azonos értékű — Szerk.) dátumáról van-e szó. E cikk feladata — lehetőség szerint — teljes áttekintést adni a cseh országrészekben földbirtokkal rendelkező magyarországi személyekről és családokról. A további kutatások minden bizonnyal hozzájárulnak majd az itt közölt jegyzék kiegészítéséhez és pontosabbá tételéhez is. Lehetőség erre mindenekelőtt a levéltári fondokban rejlő információk részletes feltárásában van: Cseh-