Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Pokluda, Zdenek: Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban a XV–XX. században / 235–277. o.
Magyarországi nemesek földbirtoklása Cseh- és Morvaországban 249 mutat; az újonnan érkezett családok vagyonszerzésének fő feltétele a rokoni kapcsolatok alakulása lett. Rendkívül fontos annak a kérdésnek a tisztázása is, hogy a cseh országrészek nemesi rétegeinek struktúrájában hogyan tükröződött a magyar feudális elemek bevándorlása. Eddigi megállapításaink szerint öt évszázad folyamán a cseh korona országaiban (a cikkben meghatározott területeken) feudális birtokra legalább 87 magyar származású családnak sikerült szert tennie (a bizonytalan eseteket figyelmen kívül hagyva). E mennyiség alapján első tekintetre fel lehetne tételezni, hogy a magyar feudális elemnek a cseh korona országai feudális rétegeinek általános összetételében meglehetősen jelentős szerep jutott. A jelenség minőségi vizsgálata azonban ettől alapvetően eltérő megállapítás levonásához vezet. A 87 család nagyobb hányadánál (kb. 49 esetben) az itteni vagyonnak a család életében csak epizód jellege volt, mivel a család tagjai még egy generáción át sem tartózkodtak a cseh országrészekben. Csupán 11-12 család esetében állapítható meg, hogy az tartósan megmaradt az új környezetben (Ludanic, Ledenicky, Serényi, Szunyogh, Matyásovsky, Henckel, Forgatsch, Illyésházy, Jókay, Kálnoky, Dercsényi, Pálffy); a tartós letelepedésre irányuló tendencia még néhány olyan családnál is megfigyelhető, amely család legalább két vagy három nemzedéken át birtokain maradt, de azután kihalt, vagy elvesztette vagyonát, s a vagyonnal nem rendelkező nemesség sorába süllyedt (Vincze, z Cachtic, Eder, Kerecsényi, Dóczy, Pázmány, Ürményi és talán Felcan, Grenitzer, Lubetic vagy Nagy). A bevándoroltak összlétszámához viszonyítva viszont a huzamosabb időre letelepedett családok száma aránylag alacsony volt; ebből a szempontból vizsgálva a problémát kitűnik, hogy a bevándorolt magyar elemek meglehetősen labilis réteget képeztek. A német és az osztrák elemet figyelmen kívül hagyva, a latin országokból érkező s esetleg az angolszász bevándorlók csoportjával összehasonlítva különösen szembetűnő a magyar elem alkalmazkodó képességének viszonylag alacsony volta. A bevándoroltaknak a cseh korona országai nemessége között elfoglalt helyét néhány fontos tényező befolyásolta. Amiabeköltözöttekkülső besorolását illeti, megállapítható, hogy az érkezőknek mindenkor elismerték előző hazájukban élvezett társadalmi státusát; az országba való érkezéskor rendszerint bizonyítani kellett, hogy a család mely nemesi rendnek: a fő- vagy a köznemesi rendnek tagja. 31 Néhány család azonnal a cseh országrészekbe való érkezése után elnyerte a nemességet (Farkas), de voltak olyanok is, akik az új hazában jutottak el a nemesi hierarchia magasabb fokára (Serényi, Ledenicky, Forgatsch stb.). A bevándoroltak között többségben a főnemesi családok tagjai voltak, a középnemesség átköltözésére és birtokszerzésére nagyobb számban hozzávetőlegesen az 1550 és 1650 közötti időszakban került sor. Egy másik tényező, amely a cseh korona országaiba érkező magyar nemesség helyzetét befolyásolta, az a tény volt, hogy az új környezetben minden bevándorlót jelentős mértékben idegen elemnek tekintettek és helyzete a hazai társadalomban, amelyet átmeg átitattak a sokszoros rokoni és más kapcsolatok, természetesen meglehetősen nehéz volt. Csak miután hosszabb ideig tartózkodtak az országban, sikerült a hazai társadalomba fokozatosan beolvadniok, s a kezdeti elzárkózottságból kikerülniök. Valamivel könnyebb helyzete volt azoknak, akik kezdettől fogva támaszkodni tudtak az adminisztratív apparátusban elfoglalt pozíciójukra (Perger, Zniovsky stb.). Idő múltán, főleg a XVII— XVIII. században az idegenek érkezése már viszonylag mindennapossá vált, a cseh országrészek nemesi rétege bizonyos mértékig egy nemzetközi társadalom jellegét öltötte magára: ebben az időben az ideérkező magyar nemes F. Kamenicek i.m. III. 99.p. (Szunyogh Mózes)
