Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.

Az Országos Levéltár száz éve 1874—1974 23 VI. Pénzügy VII. Nemzetgazdaság VIII. Egyház IX. Közművelődés X. Családok" Ajánlotta továbbá, hogy a Levéltár egész anyagához egyrészt időrendi, másrészt szakok szerint lajstromok, minden lajstromhoz pedig hely-, személy- és tiszti névmutatók készüljenek.

29 Ennek az elgondolásnak levéltárelméleti abszurditását ma már talán nem kell bizonyítani a magyar levéltárosok előtt. De rámutatott erre már 1873-ban Török János is, az a magyar levéltáros, akit — mint mondtuk — az ankét-bizottságba meg sem hívtak, de aki lelkiismeretben kötelességének tartotta, hogy aggályait kinyomtatott emlékiratban hozza a döntésre illetékesek tudomására. Ő ugyan nem levéltárelméleti alapon helytelenítette az egész elgondolást, hanem egész egyszerűen azért, mert „egyrészről múlhatatlan szükségessége nem indokolható, másrészről pedig gyakorlati foganatosítása óriási nehézségekbe ütközik".

30 Mindkét tekintetben tökéletesen igaza volt, illetve igaza is lett. Pauler ugyanis, aki a Levéltár vezetője számára biztosított 3 000 ft felhasználásával — egy évi teljes illetménye volt ez az összeg — hosszabb külföldi levéltári tanulmányutat tett, s csak 1875 márciusában vette át a Levéltár tényleges vezetését, nem vette figyelembe Török János nagyon is jogosult intelmeit. Űgy látszik, külföldi tapasztalatai sem győzték meg arról, hogy az ankét-bizottság elgondolása alapvetően helytelen. Alapjában véve elfogadta az ankét-bizottságnak a Levéltár anyagának a rendszerezésére vonatkozó indítványát, aminek megszületésénél ő maga is főszerepet játszott, részleteiben azonban változtatott rajta. A Levéltár anyagának történetileg kialakult, szerves tagolódását — az ankétbizottsághoz hasonlóan — ő sem szándékozott megtartani. 1877-ben, amikor — korábbi tervezeteit összefoglalva — a Belügyminisztérium elé terjesztette koncepcióját, amelyet a minisztérium el is fogadott, és az 1878. évi költségvetés indokolásával együtt a képviselőház elé is terjesztett, a Levéltárnak az alábbi osztályai voltak: I. osztály Igazgatóság II. osztály Kancelláriai osztály III. osztály Magyar helytartótanácsi osztály IV. osztály Erdélyi főkormányszéki osztály V. osztály Kincstári osztály VI. osztály Curiai levéltár Pauler ezeket az osztályokat, az Igazgatóság kivételével, nem szándékozott megtartani, hanem fel akarta robbantani őket, és anyagukat más, nem történeti alapon látta célszerűnek rendszerezni. Koncepcióját így fogalmazta meg: „A levéltár célszerű rendezésének alapfeltétele az, hogy annak jelenlegi, történelmileg fejlődött osztályai helyébe egy más, szakszerű beosztás lépjen, melynek legtermészetesebb • 29 Az áUamlevéltári enquéte javaslata. Századok, 1873. 5. p. 30 Török János: Emlékirat c. id. munkája 7. p.