Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.
22 Ember Győző Ez az épület, az országnak mindmáig egyetlen olyan levéltári épülete, amely levéltárnak épült, a maga korában megfelelt a levéltári épületekkel szemben támasztott legkorszerűbb igényeknek. Ma már természetesen az igények sokkal nagyobbak, de meg mindig nincs okunk szégyenkezni, ha bármely országból jött levéltáros látogatót vezetünk végig különböző helyiségeinken. Az új épülettel kapcsolatban két személy érdemeit kell elsősorban kiemelnünk. Csánki Dezsőét, aki 1913-tól a Levéltár vezetője volt, és gróf Klebelsberg Kunóét, aki előbb mint belügy-, majd mint vallás- és közoktatásügyi miniszter tett rendkívül sokat az építés befejezése, az épület belső felszerelése és a háború utolsó évében beköltözött katonai hivatalok kiköltöztetése érdekében. Azt azonban ő sem tudta elérni, hogy egy katonai intézmény benn ne maradjon az új palotában. Ez az intézmény az első világháború után létesült Hadtörténeti Levéltár volt, amit később Hadi Levéltárnak neveztek. Ilyen levéltára a dualizmus idején nem volt, az országnak, a katonai szervek iratai vagy a magyar honvédelmi minisztérium irattárába, vagy a bécsi Kriegsarchivba kerültek. A Hadi Levéltár az Országos Levéltár épületének jelentékeny részét foglalta el, az egész IV. emeletet és 2 szoba, valamint az egyik raktár kivételével a III. emeletet. 28 Kiköltözésére több sikertelen próbálkozás után csak a második világháború után, 1945 nyarán került sor. * Új épületre természetesen nemcsak azért volt elengedhetetlenül szüksége az új Országos Levéltárnak, hogy az illetékességi és gyűjtőkörébe tartozó anyagot átvehesse és biztonságosan őrizhesse, hanem nem kevésbé azért is, hogy anyagát minél könnyebben használhatóvá tegye. Az anyag minél egyszerűbben és gyorsabban használhatóvá tétele, amit levéltári feldolgozásnak is szoktunk nevezni, a levéltári intézmények második alaprendeltetése. A levéltári feldolgozás 3 nagy levéltári munkafajtának az összefoglaló neve: a rendezésnek, a selejtezésnek és levéltári segédletek készítésének. Azzal a kérdéssel, hogy az általa javasolt új levéltári intézmény, a magyar királyi államlevéltár, miként dolgozza fel, miként tegye a kutatók számára minél könnyebben használhatóvá az őrizetébe kerülő levéltári anyagot, már az 1872-ben ülésező ankét-bizottság is foglalkozott, amelyben, mint láttuk, Pauler is tevékeny szerepet játszott. A bizottság azt javasolta, hogy a Levéltár egész anyagát, tekintet nélkül a szerves összefüggésre, figyelmen kívül hagyva a szerves fondokba tartozást, a provenienciát, először osztályokba vagy főszakokba kell besorolni, azokon belül pedig időrendben elhelyezni. Az osztályokat vagy főszakokat „a nemzeti élet egyes ágazatai" szerint kell kialakítani. Tíz ilyen osztályt vagy főszakot indítványozott a bizottság. „I. Belpolitikai események II. Külpolitikai események III. Közigazgatás IV. Jogügy V. Hadügy 28 OL—K 636. 1932/36. 28—6—12 707.
