Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 107 Becen nótárius fogalmazta őket.

358 A kevés fennmaradt korabeli magyarországi irodalmi alkotás

359 természetesen nem engedi meg, hogy a kápolna tagjai szellemi színvonaláról pontos képet kapjunk, ennek ellenére feltűnő, hogy a XII. századi külföldi források a magyar püspököket, illetve a követségbe küldött egyházi személyeket egybehangzóan művelt, nagytudású férfiaknak ismerték. Ezeknek az adatoknak a hitelét csak alátámasztja, hogy általában Magyarországgal nem rokonszenvező szerzők írták le őket.

360 Külföldi iskolázottság, a korabeli teológiai irodalom ismerete, követségeken keresztül a hasonló beosztású külföldi papok személyes ismeretsége jellemezte ezt a réteget. Hozzátehetjük, hogy királyaink hazai papokon kívül idevetődött külföldieket is szolgálatukba vettek, akiknek egy része ugyan csak ideiglenesen maradt itt, mások viszont Magyarországon haltak meg.

361 Valószínűleg ugyanaz áll a magyar királyok kápolnája tagjaira, mint a kortárs császári kápolnára/Ahogy Classen jellemezte: a császári kápolna „war zugleich ein Treffpunkt der besten theologischen Köpfe Deutschlands, blieb offen für die Wissenschaft Frankreichs, empfing Anregungen aus dem von manchen Gesandten besuchten Bysanz".

362 Magyarországon egyrészt a biztosan francia tanultságú Lukács érseksége, másrészt az erős politikai és kulturális bizánci kapcsolatok

363 megléte igazolja az összehasonlítás jogosságát. 358 Uo. 9 skk, 19 skk. — Az oklevelek: RA 101, 104. 359 Elsősorban a későbbi átdolgozásokban fennmaradt krónikák, hagiografikus és liturgikus művek, vö. A magyar irodalom története, főszerkesztő Sőtér István, I. k. A magyar irodalom története 1600-ig, szerkesztette Klaniczay Tibor, Bp., 1964, 46—65. 360 Ld. Gervasius püspökre fenn, 300. j.; Mátéra és Primogenitusra 305. j. Mindkét adat a magyarok iránt elfogult Freisingi Ottót folytató Rahewintől származik. (Rahewin Ottó tanítványa és barátja volt: Alphons Lhotsky, Aufsätze und Vorträge, Bd. I. Europäisches Mittelalter. Das Land Österreich, Wien, 1970, 62, Ottóra uo. 29—91.) — A Franciaországban tanult Lukács érsekről egybehangzóan ez a kortársak véleménye, ld. fenn, 341. j. —• Még érdekesebb azonban Reichersbergi Gerhoch véleménye. Ugyanakkor, amikor Magyarországot barbárnak és csak név szerint kereszténynek tartja, püspökeit „viri litterati"-nak nevezi és dicséri. MGH Ldl. III, 1897, 463. skk. Vö. Classen, Gerhoch i. m. 137—140. Persze Gerhoch tudta, hogy műveit olvassák Magyarországon, sőt, hogy Walter erdélyi (?) püspök dicsérte őket, uo. 138, 357, 463. — A litterátus fogalom a középkorban külön művelődési világot jelentett. A XII. században ez a fogalom új, fokozott jelentőségre tett szert. A kortárs Salisbury János szerint csak „der Kenner der literarischen Überlieferung, der antiken und christlichen Klassiker" számít litteratusnak. Herbert Grundmann, Litteratus-illiteratus. Der Wandel einer Bildungsnorm vom Altertum zum Mittelalter, Archiv für Kulturgeschichte 40 (1958) 13, 52 (az idézet helye). — A XII. században a tudásvágy már összekötődik a társadalmi emelkedésre való törekvéssel: tudós kancellárokról maradtak adatok. Péter Classen, Die Hohen Schulen und die Gesellschaft im 12. Jahrhundert, Archiv für Kulturgeschichte 48 (1966) 163—164. — A magyar király udvari papsága tehát a kortársak szemében semmiben sem látszott műveletlenebbnek külföldi kollégáiknál. 361 Gentilis, az olasz származású „kancellár" szülőföldje egyik püspökségéért cserélte fel állását, ld. fenn, 304. j. — Az sem lehetetlen, hogy a Maine-i származású Hugó akkrai püspök, aki Mapnak részletesen be tudott számolni Lukács érsek sorsáról, egy ideig Magyarországon élt. — 1155-ben Frigyes, az ausztriai Baumgartenberg ciszterci rendi apátja jött Magyarországra, ahol püspök lett, de egy év múlva meghalt. Classen, Gerhoch i. m. 139. o. 63. j. 362 Uo. 270. 363 Vö. pl. Mezey, Ungarn und Europa i. m. 266—270. — Székely, La Hongrie et Byzance i. m. 291—310. — Gyula Moravcsik, Byzantium and the Magyars, Bp., 1970, 77—91, 102—131. /