Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 103 a „totum regnum" consensus-jogot gyakorolnak,

342 valamint, hogy a király „iure hereditario" uralkodik.

343 Nála kizárólag az isteni segítség és beleegyezés — nem az örökség — teszi lehetővé, hogy a király atyja trónját elfoglalhassa. Ezt az egyháziasabb álláspontot csak megerősíti, hogy az intitulatio nála a „dei gratia" alázatossági formulával is kiegészül.

344 Meg kell jegyeznünk, hogy ennek a formulának II. Béla és II. Géza nótáriusai általi mellőzésére nem tudunk magyarázatot találni, hiszen a királyi pecséteken változatlanul feltüntették.

345 Sokkal különösebb azonban a Eine Biographie, Wiesbaden, 1960, 206. — György Székely, La Hongrie et Byzance aux X

e

—XIP siécles, Acta Historica Ac. Se. Hung. 13 (1967) 309. stb, — Lukácsot követte az érseki széken a volt comes capellae Miklós. Ld. fenn, 285—286. j. 342 Ld. fenn, 197—222. j. 343 Ld. fenn, 113—117. j. 344 Összehasonlításként közöljük két Barnabás és két Becen által „írt" intitulatio szövegét. RA 101. (1162) quod ego Stephanus dei grácia sublimis ac triumphator rex Ungarie beaté memorie Geyse regis filius paterni regni gubernacula deo auxiliante obtinens RA 107, (1165) quod ego Stephanus dei grácia sublimis ac triumphator Hungarorum rex, Geysse illustrissimi regis filius paterni regni gubernacula deo annuente obtinens A „dei gratia" alázatossági formula II. Béla alatt csak hamisítványokban fordul elő. (RA 59, 60, 64.) II. Géza alatt megtaláljuk a király mindhárom fennmaradt missilisében (egyiknél sem mutatható ki Barnabás nótárius fogalmazata.) (RA 68, 95, 96.) A nem Barnabás által „írt" oklevelek közül előfordul egy gyanús (RA 70) és egy hiteles oklevélben. (RA 86.) Barnabás viszont gondosan elkerülte, hogy királyi intitulatióban feltüntesse. Mindössze két gyanús, Barnabást „dátum per manus"formulában megnevező oklevélben találjuk meg. (RA 91, 92. Megjegyezzük, hogy amennyiben hiteles oklevélre megy vissza a formula alkalmazása, ez is összeköthető Lukács érsek hatásával, ezek ugyanis Gézának mindazon oklevelei, melyek az ő érseksége idején keletkeztek.) Érdekes viszont, hogy Barnabás az általa fogalmazott királyi pecsétes magánoklevelek egy részénél felhasználta a formulát. RA 84: „ego Martirius dei grácia sancte Stigranensis ecclesie qualiscumque minister." — RA 87: „ego Walferus dei et predicti regis gratia comes." — Barnabás ezt valóban alázatossági formulának értelmezhette, mert más magánoklevélnél is alkalmazott más, de egyértelműleg alázatossági formulát: RA 82: „ego Margaréta viciorum macula mulier sordida." Talán ezért nem alkalmazta a „dei gratia" formulát a királyra. Becennél megváltozott a helyzet. Azonnal betette a királyi intitulatióba: RA 101, 106, 107, 108. — Nem Becen-fogalmazta okleveleken: RA 103 (gyanús), 111, 112, 118. — Becen is alkalmazta magánoklevélen is: RA 116: „Benedic dei grácia comesBezpremiensis." így tehát gyakorlatilag III. István alatt általánossá vált használata, mindössze három királyi intitulatioból hiányzik: RA 104, 113, 123 (utóbbi kettő gyanús, ill. hamis.) — Ez ellentétben áll Hajnal, L'enseignement i. m. 183—-184 megállapításaival, miszerint nálunk használata III. Béla alatt gyökeresedett meg. Lehetséges, hogy igaza van használata külföldi, főleg francia, eredeztetésével, bár a formula bevezetésének a jelek szerint elvi alapja is volt, ld. alább, 350. j. — Nem lehet ugyanis az sem véletlen, hogy Becen a sanctio-formulát is egyháziasította, ld. fenn, 152—154. j. 345 A rövidítéseket feloldva: +BELA D(E)I GR(ACIA) (VNGAR)IE D(ALMACIE) CHOROVATIE REX. — ( + ) GEIS A DEI G(RATIA),... (a többi a kiadásban olvashatatlan, azonban a Budapesti Történeti Múzeum Kumorovitz L. Bernát professzor által készített pecsétmásolatgyűjteményében található példányán olvasható a vége is: CROWACIE REX.) — 4-STEFANUS DEI GRA(CIA) GEYCE REGIS (FILI)VS UNGAR(IE DALMACIE) AC CROVACIE REX. Bartoniek, Az Árpádok ércpecsétei i. m. 26. • RA 77. (1148) quod ego Geysa secundus, secundi Bele regis filius divina disposicione sceptra paterni regni iure hereditario obtinens RA 85. (1156 körül) quocirca ego Geyssa secundus rex secundi Bele ' regis filius superna grácia assistrice regnum paternum iure hereditario obtinens