Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

Királyi kancellária és udvari kápolna a XII. század közepén 101 kettő stratégiailag és gazdaságilag fontos hely volt a határ mellett, illetve közelében. A többi, az esztergomi érsek közvetlen iurisdictiója alá tartozó királyi társaskáptalan, amelyekre — a pozsonyi kivételével — csak a XII. század végétől vagy a XIII. század elejétől vannak adataink, ugyancsak a határ mellett feküdtek.

339 Említettük, hogy a királyi társaskáptalanok — „praepositurae regales", ahogy ezeket a XII—

XIII. század fordulóján kiadott pápai bullák nevezik — a III. Sándortól exemptiót nyert Székesfehérvár kivételével az esztergomi érsek alá tartoztak. Az érsek — az említett bullák szerint — nemcsak a királyi koronázás jogát élvezte, hanem az ő joga volt a szentségek kiszolgáltatása a király, a királyné és a király örököse számára, az ő egyházi iurisdictiója alá tartoztak a királyi ház elöljárói és tisztségviselői, joghatóságot gyakorolt a királyi apátságok és prépostságok felett, végül őt illette a királyi kamara jövedelmeinek tizede.

340 Mindezek alapján nyilván338 A „medium regni" kifejezés jelentőségére, és egyben a terület politikai fontosságára ld, Kumorovitz L. Bernát, Buda és (Pest) „fővárossá" alakulásának kezdetei, Tanulmányok Budapest múltjából 18 (1971) 44—53. 339 jyj^g a következő korszakban, a XII—

XIII. század fordulóján is a kancellária vezetői elsősorban a királyi prépostságok vezetői közül kerültek ki, azaz a székesfehérvári, aradi, szebeni, budai és titeli prépostokból. Egyetlen kivétel a veszprémi prépost. Vö. Sólyom i. m. 62. Ezek szerint ez a rendszer még visszamegy a XII. század közepére. A veszprémi kivétel — aminek szintén megvan az előzménye Fulcerius esetében, ld. előbb, pl. 266. j. — esetleg megmagyarázható a veszprémi püspökségnek a királynéhoz fűződő kapcsolatával, ld. alább, 354. j. — A káptalani javadalmaknak az udvari jegyzők ellátására fordítására Hajnal, írástörténet i. m. 35 is rámutatott, mivel azonban a XIII. századdal is foglalkozott, nem vette észre, hogy korábban a társas- és a székeskáptalanok tagjai között különbséget kell tenni. A többi társaskáptalan a következő. A legrégibb lehet a pozsonyi Szent Márton, másként Szent Salvator káptalan. (Monumenta Romana episcopatus Vesprimiensis, III. k. 173—174. — XV. századi pápák oklevelei. Diplomata pontificum saec. XV. Tom. I. Monumenta Hungáriáé Italica I. ed. Paulus Lukcsics, Budapestini, 1931, 52. o. 31. sz. — Mályusz, Egyházi társadalom i. m. 115.) A káptalan legkésőbb Kálmán király idejében, 1100 körül már működött. Ortvay Tivadar, Pozsony város története, I. k. Pozsony, 1892, 159—193. — Vendelín Jankovic, Z dejín bratislavského podhradia a mesta, Bratislava 6 (1970) 15—16. — 1189—1191 közt alapította III. Béla a szebeni Szent László prépostságot. Balics i. m. II/2. k. 8. o. 1. j. 76—79. (Mária titulust ad meg Balics.) — Wolfgang Grandjean, Die Anfänge der Hermannstädter Propste! im Spiegel päpstlicher Urkunden (Zur Rechtsund Siedlungsgeschichte der Siebenbürger Sachsen, Siebenbürgisches Archiv. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, Dritte Folge, Bd. 8, Köln—Wien, 1971) 269—275. — Carlo Servatius, Einige Beobachtungen das Kirchenwesen Siebenbürgens im 13. und frühen 14. Jahrhundert betreffend, und ihre Bedeutung für die Herkunftsfrage der deutschen Siedler, uo. 244—245. — Karl Kurt Klein, Geysanum und Andreanum. Fragmentarische Betrachtungen zur Frühgeschichte der Deutschen in Siebenbürgen, uo. 60. — Stefan Pascu, Voievodatul Transilvaniei, Vol. I. Edi£ia II, Cluj, 1972, 127. — A nyugatnémet szerzők nem veszik észre, hogy a szebeni prépostság alapítása rokonítható a többi magyarországi királyi prépostsággal, és tökéletesen beillik a régebbi királyi társaskáptalanok sorába. így egészen természetesnek kell vennünk, hogy egy évtizeddel alapítása után prépostja, Dezső, királyi kancellár lett, 1199—1202. Fejérpataky, Kanc. 93. — A szepesi Szent Márton-káptalanra az első adatot 1209-ből ismerjük, azonban korábbinak kell lennie. Vö. Fekete Nagy Antal, A Szepesség területi és társadalmi kialakulása, Bp., 1934, 52, 162—163. — Balics i. m. H/2. k. 80—82. — A szintén határszéli és jelentős vasvári Szent Mihály-társaskáptalan is korai alapítású lehet, nem élvezett azonban a győri megyéspüspök joghatósága alól exemptiót, és így — noha királyi kegyuraság alá tartozott, nem vonható az előbb említettekkel közös nevezőre. Balics i. m. H/2, k. 83—85. — Mályusz, Egyházi társadalom i. m. 115. — A többi társaskáptalan vagy csak később alakult (a XIII. század közepe után), vagy nem királyi alapítású, vagy pedig teljesen a megyéspüspök hatalma, esetleg patronátusa alá került, mint pl. egy győri, I. István által a magyar honfoglalást megelőző templomból alapított Szent Adalbert-prépostság, melynek prépostja a helyi székeskáptalan tagja lett. Váczy Péter, A város az ókor és a középkor fordulóján (Győr. Várostörténeti tanulmányok, Győr, 1971) 64—65. 340 Monumenta ecclesiae Strigoniensis, ed. Ferdinandus Knauz, tom. I. Strigonii, 1874, 166— 167. III. Ince pápa 1203. május 5-i bullája. Ebben az időben a társaskáptalanok gazdagsága miatt