Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Bezerédy Győző: A pecsét szerepe a jobbágyfalu közigazgatásában Baranya megyében / 77–87. o.

A pecsét szerepe a jobbágy falu közigazgatásában Baranya megyében 83 uradalom nagyműveltségű prefectusa, Strázsay Nep. János készített, elmondja, milyen írásbeli tennivalója van a bírónak és az esküdteknek, megemlíti azt is, mikor és milyen esetekben kejl használni a községi pecsétet. (Pl. az elköltözni kívánó jobbágy az elöljárók által készített „a Helység-pecsétje alatt" aláírandó nyilatkozatot köteles az uradalomnak benyújtani.

30

) A földesúr nemcsak figyelemmel kísérte, vagy ellenőrizte a pecsétek használatát, de a vésetek elkészítésénél az uradalom kovácsát is rendelkezésre bocsátotta. így készítette el azonos uradalmi kovácsmester a pécsváradi közalapítványi uradalom vajszlói tiszttartóságához tartozó helységek pecsétjeit; a tiszttartóság 5 községe közül négyben: Vajszlón, Hidvégen, Sámodon és Besencén. Hasonlóan ugyanegy uradalmi kovácsmester dolgozott ó csórd, Somogyhatvan, Sósver tiké, Sellye, valamint Szopok és Kisasszonyfa pecsétjeinek elkészítésén.

31 A jobbágyfalu és a földesúr közti hivatalos érintkezés elengedhetetlen velejárója volt a községi pecsét használata. A falu belső életében a helyi hatóság igazolásai pecsét nélkül mit sem értek. A mozsgói uradalom a bírói számadások átvizsgálása után az abban levő hibákat, „nehezményeket" írásban megküldte a mezővárosnak. Ebben 1841-ben kitér a pecsétre is: „Végre magát az ezen Tabellának a formaságát illetőleg megkívántatik okvetlenül, hogy ez Elöljáróság, Jegyző és Számadó Bíróval aláírattasson, a város pecsétjével megerősíttessen és így ünnepélyes alakban hitelességgel felruháztasson."

32 , Még akkor is szükség volt erre, ha a falu nem rendelkezett pecsétnyomóval. Ebben az esetben a szomszéd község pecsétjét nyomták rá az igen fontos iratokra, így használta Gyümölcsény hosszú időn keresztül Szauna pecsétjét, vagy Szágyét Szabás falu. (1851-ben Szágynak és Szabásnak egy bírója volt: Háziinger Mátyás. — Mindkét község Szágy pecsétjét használta.)

33 Másképp jártak el akkor, ha az irat hitelesítésekor nem volt jelen a bíró és így a nála lévő pecsétet nem tudták az iratra ütni. 1851-ben a statárium kihirdetését minden falunak jelenteni kellett. A jelentés szövegét a főbírók rendszerint előre elkészítették és azt vagy kiküldték a községbe, vagy behívták a központba a bírókat, a hitelesítés céljából. A kássádi bíró számadásában említést is tesz erről. Február 1-én ebben a következő olvasható: „Siklóson voltam a helység Pecsétjével".

34 Meglepően sok azonban ezek között a pecsét nélküli irat. Egyes iratokat nem írt alá a bíró, másokat nem pecsételték le. Az első esetben az iratra, a következőt írták: „A bírónak otthon nem léte végett Petsét reá nem üttetett..."

35 A leggyakoribb azonban az utóbbi volt. Az óvatosabbak a pecsétnyomót nem merték magukkal vinni, félve az önkény visszaéléseitől. A bírók félelme nem lehetett alaptalan és nem is volt újkeletű. A földesúr tudta azt, hogy a jobbágyok szemében milyen nagy tekintélye van a pecsétnek, de a faluban is tudták azt, hogy a felsőbb fórumok hitelesnek és hivatalosnak csak azt az iratot tekintik, melyen az aláírások leggyakrabban az aláírásokat jelző kézjelek mellett ott a pecsét is. A jobbágyok ezért gondosan vigyáztak arra, nehogy az illetéktelenek kezébe kerüljön, a földesúr meg — vitás esetekben — arra, hogy megszerezze azt. Nyilván nem riadtak vissza a hamisí30 Uo. 23. cs. 31 Bezerédy Győző: Baranya megye községeinek feudáliskori pecsétjei. Baranyai Helytörténetírás 1972. 9. p. 32 Baranya megyei Levéltár, Mozsgó község iratai 2. doboz: Bírói számadások 1839/40. 33 Baranya megyei Levéltár, Pecsétgyűjtemény. 34 Baranya megyei Levéltár, Lymbus VI. Községi számadások: Kassád. 36 Baranya megyei Levéltár, Statárium, Püspöklak. 6*