Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Bezerédy Győző: A pecsét szerepe a jobbágyfalu közigazgatásában Baranya megyében / 77–87. o.

A pecsét szerepe a jobbágyfalu közigazgatásában Baranya megyében 81 Ennek oka elsősorban az volt, hogy bár a falu a pecsét feliratát német nyelven készíttette el, a települést mégis a képről ismerték fel. Az írástudatlanság még olyan nagy volt, hogy a feliratot csak nagyon kevesen tudták elolvasni. Ezzel magyarázható Old község pecsétjének használata is. Még 1850-ben is olyan pecsétet használtak, melyen az Oyto felirat olvasható. Ma Oytó vagy Ujtó néven mindössze egy dűlőt ismernek a falu határában. Ez a dűlő azonban egy elpusztult XVIII. századi falunevet takar. A török előtt itt két falu volt: Old és Oytó. A török alatt a lakosság a mocsaras jól védhető Oytóba menekült. Ezt a helyet lakták a XVIII. század elején is. A conscriptiok szerint a falu neve: Ujtó, Uitó, Ojtó. Amikor a 20-as években a közigazgatás helyi szerveit megválasztották, s elkészítették a pecsétet, a typariumba a falu akkori nevét Oytó-t vésették. Mivel azonban ez a mocsaras terület (a Dráva egyik holtágának kanyarulatában volt a falu) a békeidőben gátolta a fejlődést, az egész falu átköltözött a régi Old helyére. Mivel azonban itt ugyanarról a faluról volt szó f az elnevezés és a felirat nem érdekelte őket, úgysem tudták elolvasni), meghagyták a régi pecsétet és még több mint 100 évig használták is azt.

20 Különleges kapcsolata volt a XIX. század elején két falunak, melyet együtt Nagyfalunak neveztek. Nagyfalu tulajdonképpen két község volt: Magyarnagyfalu (ma Siklósnagyfalu) és Németnagyfalu (ma Kistapolca). Ma két teljesen különálló település ez, valamikor azonban összetartozott. 1820-ban a falu lakosai az erdőhasználat érdekében az úriszékhez fordultak. Panaszlevelüket Nagyfalu lakosainak nevében írták és mindkét falu pecsétjét az iratra helyezték. A levelet a bíró mellett a két faluból 2—2 esküdt írta alá. Ekkor tehát még nem különült el a két község. Egy bírója volt, viszont két külön pecsétet használtak.

21 A pecséteken gondosan ügyeltek arra, hogy a település státusát jól feltüntessék, hisz nem volt mindegy az, hogy egyszerű faluról, vagy mezővárosról, esetleg nemesi községről van-e szó. Ezért amikor a státusban változás állott be, a pecsétet is azonnal megváltoztatták. Mágocs a XVIII. században még egyszerű falu volt. Ezt mutatja pecsétjének körirata is: SIGILLVM. PAGI. MÁGOCS. 1769. 1816-ban azonban a falu mezővárosi jogokat kapott. Ezt a megváltozott körülményt még abban az évben feltüntették a pecséten. Űj vésetet készítettek a következő felirattal: OPPIDI MÁGOCS 1816. Mágocsnak azonban volt egy harmadik pecsétje is, melyet 1806-ban készíttettek és évtizedeken keresztül használtak: a hegyközségi pecsét. A hegyközségekről szóló törvény 1894-ben jelent meg,

22 de már a törvény megjelenése előtt 100 évvel megalakultak az első hegyközségek Baranyában. A megye 1795-ben megjelentette a „Szőlőhegyi rendtartás-"t, melyben tulajdonképpen a hegyközség megalakulására adott lehetőséget. A rendtartás kimondja, hogy mivel a községek bírói a falu szőlőhegyére nem tudnak sokirányú elfoglaltságuk miatt „vigyázni", ezért a földesúr, vagy annak tisztje által 1796. január 1-től hegymester, 4 hegyesküdt nevezhető ki, akik közösen alkotják a hegytanácsot.

23 A hegyközségek tevékenységéről azonban Baranyából mindezideig nem került elő adat. Az 1830. évi mágocsi contraktus az első ilyen irat. A szerződés a mágocsiak jelentős boreladásáról szól, melyet a mezőváros bírója és 20 Old község nevének változásaival kapcsolatban: az 1542. évi dicális összeírás (közzétette. Horváth—Tímár: Baranyai Helytörténetírás 1972. Nyomás alatt), a Baranya megyei Levéltárban a Conscriptio Domestica 1696—1759, valamint ugyanott Old falu úrbéri iratai adnak felvilágosítást. 21 Baranya megyei Levéltár, Batthyány-Montenuovo cs. bolyi levéltára 111. cs. 1820. sz. n. 22 1894: XII. te. VII. fejezete „A hegyközségekről". 23 Baranya megyei Levéltár, Lymbus XCIX. Szőlőhegyi Rendtartás. (, Levéltári Közlemények